Nem árt minderre emlékeztetni a szocialista–szabad demokrata ciklus levitézlett gazdasági megmondóembereit: a CW bank botrányából ismert, az ország aranykészleteit eladó Surányi Györgytől a Moszkvában több tíz milliárdnyi közpénzen fantomplázát „építtető” Bodnár Zoltán „liberális szakértőig”. A büdzsé kiadási és bevételi oldala évek óta egyensúlyba került, néhány tétel azonban fájó. A nagyobb tortából nem az egészségügyre és az oktatásra, hanem sportlétesítmény-fejlesztésre jut vaskosabb szelet, és ez nehezen illeszthető a klasszikus polgári értékrendbe.
Az országos tornateremprogramra annyi sem jut, mint a diósgyőri stadionra, miközben rengeteg iskolában nem lehet tisztességes testnevelésórákat tartani helyhiány miatt, az oktatásra pedig az európai átlag felét sem fordítjuk. A kórházak úsznak az adósságban, az egészségügynek beígért béremelések töredéke valósult meg, és még mindig várat magára a szociális szféra életpályamodellje. Az 1700 lelkes Felcsúton 600 millióért épülhet kisvasút, miközben az ország leglátogatottabbnak számító vonalán, a Gyermekvasúton a hét végi csúcsforgalomban, jó időben sincs 1500-nál több utas A kiadások fontossági sorrendje értékválasztást jelent. Néhány területen nem ártana sürgősen szempontot váltani, és az egyéni ambíciókat a közérdek alá rendelni.
