A kormány igen vékony jégen táncol, amikor az eladósított ország államháztartását recessziós nemzetközi környezetben úgy próbálja meg rendbe tenni, hogy közben a gazdaságot is élénkítse. A válságkezelés és az ösztönzés ugyanis a szokványos közgazdasági gondolkodásban egymást kizárják, csakis úgynevezett unortodox lépések, átcsoportosítások, a közteherviselésben korábban kisebb arányban részt vállaló ágazatok többletadója nyújthat teret a társadalom szempontjait is figyelembe vevő konszolidációnak. A decemberi forintkilengés is emlékeztet, hogy milyen kockázatos vállalkozás ez, milyen fontos, hogy a nemzetközi bírálatok és a külföldi lapok lejárató kampánya ellenére is valahogy bírja az ország a befektetők bizalmát, ha nem is mindegyikét, de azokét, akik tisztességes haszon reményében és hosszú távra vásárolnak magyar papírokat, devizát. Ameddig az államadósságot nem sikerül a jelenlegi csaknem 78 százalékos GDP-arányos szintről 50 százalékra leszorítani, ez a nyomás nem is fog enyhülni, a gúzsba kötött táncot folytatni kell. Nagy segítséget jelenthet ugyanakkor a forint árfolyamszintjének a stabilizálásában és a gazdasági kilátások javításában az, hogy márciusban új vezető kerül a Magyar Nemzeti Bank élére. A nemzeti konzervatív gazdaságpolitika ugyanis nem lehet sikeres a jelenlegi jegybankelnök neoliberális elkötelezettsége mellett.
Nagy Vajda Zsuzsa
