Nem értem, mire büszke az, aki közlekedési táblákat tép ki, vagy kukákat borogat fel és dob a rendőrök felé, mert azok nem hagyják őt kedve szerint randalírozni. Mire jó, ha összetörnek rendőrautókat? Az ő adójukból is fogják kifizetni a javítását. Mitől férfias cselekmény felgyújtani egy civil rendszámú autót, nyelni órákon át a könnygázt, oda sem figyelve az éppen zajló mérkőzésre? A rendbontók közül egyébként tizenöt, a rendőrség állományából pedig huszonhárom fő sérült meg, többüket kórházban ápolják. Az cseppet sem vigasztal, hogy a hülyeség nemzetfüggetlen: a román drukkerek maguk között, a stadionban verekedtek össze, mert a bukaresti Steaua és a Dinamo szurkolói még a válogatott mérkőzés kedvéért sem tudták félretenni az egymás iránti engesztelhetetlen gyűlöletüket (az MTI szerint négy román szurkolót emiatt, illetve pirotechnikai eszközök becsempészéséért állított elő a magyar rendőrség).
Nem tudom, az agresszív cselekményekben pénteken részt vett ultrák felfogják-e: akciójuk nyomós érv a vénaszkenner mellett. A világ egészségesebb felén – ha nehezen is, úgy-ahogy, de – túlléptek már a stadionokban és környékükön tapasztalható erőszakon: a balhés figurákat kiközösítették-kitiltották, és a mérkőzések egyre inkább jó hangulatú családi-társasági eseményekké válnak. A huszonegyedik században a foci már nem élet vagy halál kérdése, és nem is azért van, hogy a másikat büntetlenül gyalázzuk, vagy egy jót verekedjünk.
Aki múlt pénteken bejutott az arénába, tapasztalhatta: ultrák nélkül is egészen jó volt a hangulat a lelátón. Most már csak az hiányzik, hogy a játékosok is megtanuljanak futballozni.
