A most hoppon maradt károsultak azt is nehezményezik, hogy a kifizetéseket intéző Kárrendezési Alap 44,5 milliárd forint körüli összegben foglalt le Quaestor-vagyont, de alig 36,1 milliárd forintot fizetett ki – a Befektető-védelmi Alapból érkezett 88 milliárd fölött – a kárt szenvedetteknek, akiknek egyébként le kellett mondaniuk minden egyéb kártérítési igényükről. Arra is fölhívják a figyelmet, hogy a Quaestor-vagyon egyik eleme, az esetleges budapesti olimpia egyik színhelyéül kijelölt Duna City beruházás értéke egymagában nagyobb, mint a teljes Quaestor-kár. S miután a Kárrendezési Alap esetleges haszna a költségvetést illeti, nem valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy a mostani alkotmánybírósági döntés értelmében már jelenleg is nyereséget írhat jóvá az alap. Nem is beszélve arról, hogy mekkora lehet a haszon, ha valóban megkapjuk a sportesemény rendezési jogát.
A Quaestor-ügy körül már csaknem két éve gomolygó és nem oszladozó sötétség mégis csak arra utal, hogy van fontosabb, mint a polgári Magyarország fölépítése. Igaza lehetett G. Fodor Gábornak, a Századvég igazgatójának, amikor – leleplezve a kormánypártok stratégiáját – elszólta magát: a polgári Magyarország csak egy politikai termék.
