Elkeserítő, hogy még mindig csak arról szólnak a hírek, hogy az Európai Bizottság asztalán több megoldási javaslat fekszik, miközben nem működik a közös határvédelem, nincs regisztrációs rendszer, megbukott a dublini megállapodás és a kvótarendszer. És lám, az uniós rendetlenségben a gátlástalan üzleti szellem megszervezte a saját kegyetlen rendjét, ahol az emberéleteket és a menekültkérdést pusztán üzleti szempontból nézik.
Juncker írása megdöbbentő: elolvasása után dermesztő kép rajzolódik ki arról, hogy a Nobel-békedíjas EU-nak nincs stratégiája a migránsok százezreivel kapcsolatban, és még mindig azt hiszik, hogy néhány politikailag korrekt szóvirággal kezelik a helyzetet. A bizottság vezetője havi 8,4 millió forint alapdíjazásért mindössze annyit tud, hogy „nincs egyszerű, sem egyetlen válasz a bevándorlás okozta kihívásokra”. Miközben tagállamok már a hadsereg bevetését fontolgatják, a menekülttáborokban tarthatatlan a helyzet, Juncker örömhírként tálalja, hogy „a bizottság néhány javaslata már támogatásra talált”, de csúcstalálkozót, legalábbis szerinte, a témában nem kell tartani, mert abból volt elég, talán novemberre szerveznek egyet. Nem tudni, hol él ez az ember, a luxemburgi offshore-ozáson kívül ért-e valamihez, józan állapotban írta-e az összefoglalóját a menekültügyről, de már a gondolat is riasztó, hogy 508 millió uniós állampolgár (és a menekültek) sorsa bármilyen szinten is függhet tőle.
