Nem kívánom egyetlen kiadónak sem a becsődölését az Alexandra-birodalom zűrös ügyei miatt, az is kész tragédia lenne, ha a kiadók visszakapnák eladatlan könyveik tömegét. (A szerzők, műfordítók szerény honoráriuma, gyanítom, nem lesz ettől se több, se kevesebb.) De az „ügyes” Matyi Dezső személyétől most már függetlenül, akár a Quaestor-ügy tanulságait is idevéve: mi lenne, ha egy üzleteit gátlástalanul bonyolító milliárdos egyszer végre amúgy tisztességesen csődbe menne, mert vagyonával kellene felelnie a megkopasztott cégek vagy magánemberek kártalanításáért?
Valahol meg kellene húzni a határvonalat, mire adhat ki pénzt az állam, és mire nem. Nehéz rendet vágni a könyves világban, de vajon érdemes-e oda, azokhoz csatornázni a pénzt, ahol úgyis elfolyik? Matyi Dezső a jég hátán is megél, ha bedől az Alexandra, többi cége révén nem fog éhkoppra jutni. Amíg az állam minden hazardírozás sikerén szemet huny – a kiskapuk szárnyai szelet csapva csak úgy lengenek ide-oda a nagy forgalomban –, viszont minden hazardírozás bedőlésekor mélyen a zsebébe nyúl, addig ez az ország sosem jut egyről a kettőre.
