A két német luxusmárka, a 90-es évek elején megtelepedő Opel és a Suzuki, valamint az olyan – javarészt szintén külföldi kézben lévő – beszállítók, mint a dunaújvárosi Hankook, a hatvani Bosch és még sokan mások összesen csaknem 130 ezer embernek biztosítanak munkát. Ezen vállalatok üzleti eredményei adják a nemzeti össztermék (GDP) csaknem negyedét. Jóllehet a GDP a hazai családok anyagi helyzetéről semmit nem árul el, de még az országéról sem sokat, hiszen abban benne foglaltatik a multik által kivitt haszon is, mégis kulcsfontosságú mutatóról van szó, ugyanis Magyarország hitelezőit, a nemzetközi tőkepiacokat csak ez és pár egyéb makroadat érdekli. Ezek pedig javulnak, ami éves szinten százmilliárdokkal teszi olcsóbbá az ország külső finanszírozását, alacsonyabb kockázat ugyanis alacsonyabb kamatot jelent.
Mint cseppben a tenger, az autóipar nemzetgazdasági szerepe jól mutatja hazánk kiszolgáltatott helyzetét. Örülnünk kell annak, hogy a Magyarországon jelen lévő, becslések szerint legfeljebb 400 ezer embernek munkát adó multik nálunk termelik profitjukat, amely a nemzeti össztermék több mint 80 százalékát adja – és osztalék formájában jobbára távozik az országból. Mindazonáltal, ha már ilyen kellemes vállalkozói klímát sikerült megteremteni, és a makrogazdasági mutatók is derűs képet festenek, talán időszerű volna kormányzati szinten is felvetni, miként vehetnének részt e nagyvállalatok a hárommillió munkahelyet biztosító hazai kkv-szektor helyzetbe hozásában. Valódi, nem csak a GDP-ben mutatkozó gyarapodást ugyanis mindenekelőtt tőlük várhatunk.
