A mindenkori amerikai elnök, így Obama teljesítménye azonban távolról sem mérhető le kizárólag a béke dolgain keresztül. Ott van a háborúk ügye is, és ebben a tekintetben, ha lehet, még nehezebb dolga volt és van: konfrontáció külföldön és odahaza, a kongresszusi padsorok között és az állandósult hadviselésben bizony igencsak érdekelt katonai-ipari komplexummal. Akárhogy is forgatjuk, az iraki háború lezárása, az afganisztáni lezárásának kézzelfogható közelségbe hozása bátor és pozitív tett volt, még akkor is, ha a pakisztáni drónháború fokozása, a guantánamói fogolytábor nyitva tartása árnyalja is ezt a képet. Azért, amit elmulasztott valaki, általában nem jár dicséret. Obama viszont megérdemli, amiért a legvadabb, legmilitánsabb nyomásgyakorlás ellenére sem vágott bele egy Irán elleni háborúba, alighanem tízezrek, százezrek életét kímélve meg. Ha az elkövetkező négy évben mindenben kudarcot vall, de ebben az egyben továbbra is állja a sarat, akkor alighanem nem lesz az az életrajzíró, és talán maga a nagybetűs Történelem sem, amely ne könyörülne meg rajta egy pozitív jellemzéssel.
Zord Gábor László
