A menekültkérdést bonyolítja, hogy elsősorban azokat az uniós tagállamokat sújtja, amelyeket a válság is igencsak tépáz. Olaszország mellett Görögország vagy épp Spanyolország is folyamatosan pluszkeretet kér Brüsszeltől emiatt. Az EU-nak ugyanis nincs egységes menekültügyi irányelve, a témát a tagállamok maguk kezelik. Így fordulhatott elő például az, amikor Franciaország visszafordította Olaszország irányába az onnan érkező menekülteket szállító vonatokat, mondván, Róma oldja meg a saját „problémáját”. Hogy mégis mi lehet a megoldás? Hogyan lehetne legalább kielégítő menedékpolitikát folytatni? Az ENSZ BT kényelmes foteljeiből, folyton hezitálva, mindig csak az események után kullogva semmiképp. Ahogy a menekültek világnapjára időzített hangzatos közleményekkel sem. Első lépésben talán a probléma gyökerénél, az adott térségben, viharzónákban kellene kezdeni, hogy ne kelljen például szír kisgyerekek tízezreinek libanoni, jordániai vagy török menekülttáborokban vízért kuncsorognia. Talán ha azok, akik menekülnek, a saját hazájukban is jól éreznék magukat, miközben a fejlett világ nem asszisztálna vagy helyeselne az ottani háborúkhoz, akkor még azt is megúsznánk, hogy a menekültekre szánt dollártízmilliókat netán valaki zsebre tegye.
Ha nem lépünk, akkor pedig sajnos még többen, tízmilliószámra kerülnek hasonló helyzetbe a nem is olyan távoli jövőben.
