Mert pénteken nemcsak nyolc gólt kaptunk, hanem egy jelet is. Kívülről, vagy talán épp legbelülről. Azt üzeni, így nem szabad, így nem lehet, így nem érdemes.
Irigylem azokat, akik forradalmi hevülettel képesek lesznek kiadni a régi-új jelszót: mindent elölről, az alapoktól kell kezdeni. Csakhogy nem az a kérdés, honnan. Nem is az, hogyan. Hanem az, kikkel. Sőt az is: egyáltalán miért?
1986 júniusában, a szovjetektől kapott hatos után azt hittem, vége a világnak. Úgy nem lehetett élni. Szombaton délelőtt nyolcvan egyetemistával találkoztam, sportról, újságírásról beszélgettünk, én kialvatlanul, satuba szorított fejjel, ők mosolygósan, ironikusan. Szerintük csak a magyar futballnak van vége. A világ pedig így is élhető.
Ballai Attila
