Mindezek mellett fontos látni azt is, hogy a súlyos károk elszenvedése helyett kedvező irányba forduló gazdasági folyamatok nem annyira a jobboldalhoz közel álló, mint inkább a nemzeti érdekben, itt élő állampolgárokban gondolkodni képes szakembereket igazolták. Ez a fő törésvonal a kétféle megközelítés között: ki, kinek az érdekét képes leginkább a szeme előtt tartani. Simorék esetében sokszor felmerült, hogy a minden reálgazdasági ésszerűségtől távol álló, betonba vésett alapkamat inkább a magas hozamra vágyó befektetők, pénzintézetek világába illeszkedik. Matolcsyék megérkezésével uralkodóvá vált mindaz, amit addig a monetáris tanács többsége képviselt. Újra láthatóvá vált mindannyiunk számára a jegybank, hiszen értünk cselekedett. A devizahitelesek érezhetően alacsonyabb törlesztőrészleteket, a kisvállalkozók pedig remélhetőleg új lendületet adó hiteleket köszönhetnek majd a földre leszállt monetáris politikának. Amelynek mozgásterét előre nem várt mértékben bővíti most a történelmi mélységben járó infláció. Ezért a vita tárgya most már nem az, hogy szabad-e kamatot csökkenteni, hanem hogy érdemesebb volna nagyobb fokozatra kapcsolni a jegybanki ráta lefaragását.
(Nánási Tamás)
