Mint arról már számtalanszor beszámoltunk, az egyezmény, túl azon, hogy a felek kinyitják egymásnak a piacaikat, s elősegítik a beruházások kölcsönös megvalósulását, egy olyan pontot is tartalmaz, amely gyökeresen változtatja meg szuverén államok és cégek viszonyát. Jelen állás szerint a TTIP hatálybalépése nyomán országokat lehet majd választott bíróság elé citálni, s ne higgyük, hogy az óriásvállalatoknak gátlásaik lesznek majd e tekintetben.
De nem csak a cégek és államok viszonya, egy sor egyéb körülmény is megváltozhat majd. Sérülhetnek a környezet- és fogyasztóvédelmi szempontok, kukába dobhatjuk a klímavédelmi célkitűzéseket – az egyezmény tiltaná a fokozott szén-dioxid-kibocsátással járó fosszilis energiahordozók, például az amerikai palaolaj importjának korlátozását –, és egész ágazatok szorulhatnak perifériára az eddigi centrumból. Mindezeket jórészt csak azért tudjuk, mert a környezetvédő Greenpeace civil szervezet német aktivistái nem törődtek a tiltással, és kiszivárogtattak pár száz oldalnyi dokumentumot.
Nem túl szívderítő azt tapasztalni, hogy a magyar kormány tüntetőleg hallgat e tárgyban, ám a hallgatás falát Brüsszel húzta fel – Washington elvárásai nyomán. Így azután nem csoda, hogy a közvélemény számára az alkufolyamat inkább hasonlít egy eleve lefutott tanár–diák focimeccshez, mintsem felelősségteljes tárgyaláshoz, amelyen a világ két legnagyobb gazdaságának képviselői ülnek asztalhoz – egyenrangú partnerekként.
