Nemcsak azért, mert jelentős különbségek mutatkoznak, nemegyszer komoly ellentmondások vannak a kimutatások között, hanem azt is számításba kell venni, hogy két választás között a választók is egyfajta köztes állapotban leledzenek, könnyebben hangot adnak csalódásaiknak, vagy a hirtelen fellobbanó rokonszenvüknek, esetleg átadják magukat a politikától mentes időszak kényelmének, s azt mondják: most, amikor nincs tétje a dolognak, hagyjanak engem békén ezekkel az idegesítő pártügyekkel, nekem az is bőven elég, hogy a szavazófülkében pártoskodnom kell.
Kétségtelen, a felmérésekben a politikai erőviszonyok pillanatnyi állásáról alkothatunk egy kicsit homályos képet, de a politológusok retusálási igyekezete ellenére sem láthatjuk előre a 2018-as választások eredményét. A tendencia – az a fontos, mondják a hozzáértők, s valóban, ha összevetjük a különböző intézetek méréseit, kiderül, hogy a mutatók egységesen egy irányba tartanak, s az egyes részletekben megjelenő különbségek elhanyagolhatók. Ezért nincs olyan generális ellentmondás az Ipsos és a Medián adatai között, jóllehet, ha csak pusztán a számokat vetjük egybe, akkor nehezen hisszük, hogy ugyanabban az országban, ugyanarról a témáról készültek a felmérések.
Az Ipsos adatfelvétele azt mutatja, hogy két hónap alatt a Fidesz támogatottsága 21 százalékról 20-ra, a Jobbiké 17-ről 15-re, az MSZP-é 11-től 9-re csökkent, az LMP és a DK 4 százalékon áll. E mennyiségek a teljes népesség körében érvényesek. Hasonló körben a Medián mérési adatai azt mutatják, hogy a Fidesz 24-ről 28 százalékra nőtt, a Jobbik is erősödött 16 százalékra, ellenben az MSZP három százalékponttal, 8 százalékra gyengült. A biztos pártválasztók és a biztos szavazók között hasonló eltérések vannak. A Fidesz Mediánnál mért növekedése nem írható a hibahatár teherbíró-képességének számlájára, de az összes többi mozgás azon belül van.
Ezért a legfontosabb megállapítás az, hogy megállt a Fidesz október végén, november elején kezdődött népszerűség-zuhanása, amely a tábor legalább egyharmadát leamortizálta. (A Medián most 28 százalékos Fidesz-támogatottságot mért a teljes lakosság körében. Két hónappal ezelőtt 24 százalékot. Tavaly októberben 38-at!) Az Ipsosnál ugyan további 1 százalékot veszített a Fidesz, de a korábbi rohamos leépüléshez képest ez is már inkább a stabilitást jelzi.
Ebben nyilván szerepet játszik az, hogy a boltok vasárnapi bezárása óta a kormányzó egypárti koalíció nem állt elő újabb világmegváltó, életminőség-növelő, közérzetjavító ideával! (A devizahitelesek „megmentésének” hatásai csak később jelennek meg a közvélemény-kutatásokban.) Viszont a bevándorlók ügye növelni fogja a kormány támogatottságát. Hiszen a miniszterelnököt igyekeztek ismét kínpadra vonni az Európai Parlamentben, de ő nemcsak keményen állta a támadásokat, hanem magyar szíveket és lelkeket melengető módon vissza is vágott külhoni és hazai ellenfeleinek.
Ez az esemény nyilván sok elbizonytalanodott, kétségek közt hánykolódó fideszest visszavitt a táborba. Ismét van közös ügy, amely összehozhatja a csapatot, s ezt a folyamatot az ellenzék a gyűlöletkampányt emlegető gyűlölködésével, plakátszaggató „européerségével” csak lassítani, elodázni tudja. Ahogy a menekülők száma nőni fog, úgy fog növekedni a kormánypárt (kormánypártok) támogatottsága is.
Minden közvélemény-kutatónál, s nem csak a tendenciát tekintve.
