A négyéves ciklusokra töredezett tervgazdálkodásban szó sincs hosszú távú gazdaságpolitikai célok megfogalmazásáról, az oktatás vagy az egészségügy fejlesztéséről, bérfelzárkóztatási programról. A sok sebből vérző oktatási rendszer egyébként sem a szíve csücske a kabinetnek, bár jövőre stagnálnak az erre a célra költött összegek, nem árt felidézni, hogy idén 126 milliárd forinttal költött kevesebbet oktatásra az állam, mint 2014-ben. Az elmúlt öt évben a minimálbér-emelés alig kilencezer forintos nettó növekedést jelentett a munkavállalóknak, miközben a válság kirobbanása óta közel húsz százalékkal gyengült a forint árfolyama az euróhoz képest, a fizetések és a hazai jövedelmek ennyivel érnek ma kevesebbet, mint 2008-ban.
A rezsicsökkentést és a menekültkérdést végletekig mantrázott kormányzati kommunikáció aligha lesz szívbajos, ha az elkövetkező évek gazdasági sikereit hozsannázza: határozottan veszik ki az új-zélandi diák kezéből az atlaszt, s bizonyítják be, hogy Európa van a középpontban, hisz a térképet megfordítva máris Olaszország képe rajzolódik ki a szigetország alakzatából.
