Különös, hogy Révésznek az ügyész mindössze „rendpárti”, azaz azt tette, amit rábíztak. Pedig az ügyészség részéről sem mindenki szolgálta ki a diktatúrát, csak az, aki ezeket az aljas szerepeket elvállalta.
Vannak, akiknek Mátsik-ügy nincs is, csak Csatáry-ügy. De nekünk mindkét diktatúra áldozatai fontosak. Halálos ítéleteket kérő ügyészeket mi nem nevezünk „rendpártinak”. Mi őt diktatúrapártinak, terrorpártinak tartjuk. A rendpártiság ugyanis nem a diktatúra szinonimája. Hiába célozgat cikke végén Révész a mai kormányra („A kádári rendpárt ugyanolyan volt, mint a mindenkori. Mint a mai.”), mert a rendpártiság ellentéte nem a demokrácia, hanem az anarchia.
A rend és a demokrácia összefér. Nem kívánom Révésznek, hogy a megtorlások, az akasztások idején éljen, s a saját bőrén tapasztalja meg a két rendszer közti különbséget. De megnyugodhat: ha a szabad választások útján létrejött kormányt és parlamentet ő ilyen gátlástalanul összemoshatja a kádári megtorló, akasztató diktatúrával, s ettől a haja szála sem görbül, akkor ő mégiscsak demokráciában él.
