Teszt: Pebble – okosóra

A Pebble megálmodói összeszedték azokat a tulajdonságokat, amiket az okosórákban utáltunk, majd csináltak egy olyat, amelyiknél ezekből egy sincs meg.

A történet úgy kezdődött, hogy 2012. áprilisában valaki megosztott velem egy videót. Ebben egy olyan órát láthattunk, amellyel a telefonunkat terjeszthetjük, és használatát kényelmesebbé tehetjük. Azonnal megrendeltem. Szeptemberre ígérték a szállítást, azóta vártam. Az első biztató hírek csak 2013 elején érkeztek: kezdik postázni az órákat. 6849 forintnyi áfa és 1220 forint postai vámügynöki szolgáltatás megfizetése után kézhez is kaptam március 4-én. Tehát majdnem egy év telt el.

Jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető papírdobozban érkezett, ami szokatlan. Ahogyan maga az óra is. A dobozon semmi csicsa – kifejezetten örülök neki, hogy nem velem fizettetik meg a dizájnt, és nem kellett még 20 dollárt kifizetni egy dobozért, amit úgyis eldob az ember. A dobozban az óra és egy darab USB-kábel. Meg némi műanyag, ami védi a csapódástól. Ennyi. Használati útmutatóként egy weboldal címe a dobozra nyomtatva: http://go.getpebble.com/. Innen a Google Playbe irányítanak, ahonnan az órát vezérlő alkalmazás letölthető.

A Pebble okostelefon-alkalmazás egyszerű, logikus és könnyen kezelhető. Csak ez a szoftver kell ahhoz, hogy az órára rákerüljön minden, aminek rá kell kerülnie. Ha ez megvan, akkor a szoftver kapcsolódik az órához, és mindaddig a háttérben fut, amíg engedjük neki. Számos dolgot rejteget a beállítások menüben, segítségével, egy kattintással frissíthetjük az óra firmware-jét, nem kell tehát semmi varázslat. Lakáson belül, tízméteres távolságig simán tartja a kapcsolatot bluetooth-on. Zuhanyozás, kocsimosás közben például kaphatunk értesítést, mert az óra vízálló.

A bejövő hívás, az sms, a naptári értesítések, az e-mail értesítések, a Google talk és a Facebook állíthatóak be, ezekről kaphatunk jelzést az órára. És végül, de nem utolsósorban a Pebble alkalmazás főképernyőjén kezelhetjük az órára telepíthető dolgokat is. Egyelőre annyival kell beérjük, hogy óraként funkcionál, zenét lehet vele vezérelni és egy csomó értesítést kitesz a képernyőre. Persze ez sem kevés.

Az órának e-ink, azaz elektromos papír alapú a megjelenítője. Ez annyit tesz, hogy a képernyő álló helyzetben nem fogyaszt energiát és napfényben is tökéletesen látható. Van háttérvilágítás, amely gombnyomásra vagy a beépített mozgásérzékelőre aktivizálódik, így sötétben is látjuk. A kiválasztott technológiának köszönhetően 7 napnál hosszabb működési időt ígérnek egyetlen feltöltéssel. Azt is ígérik, hogy az óra gyakorlatilag megkarcolhatatlan. Az enyém fekete (Jet black), de kapható még fehér és piros színekben, valamint éppen szavazás alatt van egy negyedik szín is.

A tömege nagyon kellemes, szinte észrevétlenül van a csuklónkon és semmiképpen nem húzza a kezünket jobban, mint egy átlagos férfi óra. Az előlep 30×50 milliméteres, viszont kifejezetten vékony, cirka 8 milliméter. A szíj sportos gumi, ami elég strapabírónak tűnik. Az órán 4 gombot találunk, a bal oldalon egyet, amely a „vissza” gomb és a jobb oldalon hármat, amelyek a képernyőn megjelenő funkciókat teszik elérhetővé. A bal oldalon kapott helyet a töltésre szolgáló csatlakozó, amely egy mágneses megoldás, odarántja magához a kábelt és ennyi. Csak kábelt kapunk, amelynek a másik végét valamilyen USB csatlakozóba kell dugni. Számítógépről, telefontöltőről tölthetjük tehát az órát, a hálózati adaptert kispórolták.

A Pebble alapesetben óraként működik, és mutatja az időt. Ha az óra funkcióban megnyomjuk a bal oldali, vissza gombot, akkor jutunk a menübe, ahol egyrészt váltogathatunk az óratípusok között, de itt találjuk a zene, az ébresztő és a beállítások menüpontokat is. A bluetooth-t tudjuk elsőként konfigurálni. Kikapcsolható, ha csak óraként működtetjük a Pebble-t. Itt látszanak a párosított eszközök, és az is, hogy az eszköz éppen kapcsolódik-e (connected). A következő menüpont a dátum és az idő. Nem a telefonét használja tehát, ez okozhat kellemetlenségeket. A képernyő beállításoknál állíthatjuk a háttérvilágítást (be, ki, automatikus), az értesítések fogadását (be, ki) és a betűméretet (kicsi, nagy). Van egy about menüpont, amelyből mindent megtudhatunk az óráról. Van még egy lekapcsolás (shut down) és egy gyári beállítások visszaállítása (factory reset) menüpontunk és ezzel vége is. Jelenleg ennyi a Pebble menüje, de lesz ez még több is...

A telefonos alkalmazásban beállítható, melyik zenelejátszó szoftvert akarjuk vezérelni. Az MP3-ak idTag-jét szépen beolvassa és kiírja az előadót, a szám címét és az album címét is. Nem írja viszont az eltelt vagy a hátralévő időt, pedig hely lenne hozzá. Ezzel együtt ez a funkció nagyon kényelmes és jól használható. Kilépve a zene nem áll le, visszalépve tovább tudjuk vezérelni.

Az üzenetek megjelenítése a legfontosabb funkciója ennek az órának és ebben teljesít a legjobban. Jelenleg sajnos nem támogatja a speciális karaktereket, Ő, Ű, Ó nincs, helyettük négyzetek jelennek meg. Ígérik a teljes ékezetes támogatást. Az üzenetek viszont szuper jól olvashatóak és a lapozás is meglepően folyamatos. A telefonhívások kezelése érdekes. A hívást ugyanis kiteszi a képernyőre, de azt elutasítani nem lehet, csak némítani. Persze ez életet menthet, hiszen ha egy értekezlet előtt elfelejtettük némítani a telefont és megszólal a zsebünkben, egy sunyi mozdulattal némíthatjuk azonnal, mintha nem is a miénk lett volna.

Összegezve tehát kinek és minek? Kütyübolondoknak kötelező! Miért? Mert létezik, azért! Mert van, és kell. Azoknak is, akik kényelmetlenségként élik meg a telefonjuk előhúzogatását, vagy nincs módjuk mindig elővenni a telefont, ahányszor valami üzenet jön rá. Azoknak is, akik vizes sportokat űznek, mert a telefon kényelmesen pihenhet egy vízhatlan tokban, miközben az órán követhetjük a történéseket. És mindenkinek akinek van 150 dollárja +15 a postaköltségre és 10 000 forint a vámra. Olyan játék ez, amiben van fantázia, de lefogadom, hogy pár hónapon belül elkezdenek terjedni a tökéletes koppintások. Ezt a tesztpéldányt pedig megtartom magamnak, ne tessék hát kunyerálni...