Nagyon erős érzelmek fűznek a Galaxy SII-eshez. Ez volt az első tökéletes telefonom. Az SII ugyanis az első olyan Samsung, amelynél semmilyen kompromisszum nincs, és így naná, hogy felkaptam a fejemet arra, amikor hallottam, hogy kijön egy továbbfejlesztett típus. Csak reménykedtem benne, hogy a GT-I9105p tényleg fejlődés és nem puszta marketingfogás, amivel még néhány milliót el akarnak adni az SII-esből. Amolyan meglátjuk érzéssel mentem hát az XXLGSM-hez, akik egy hétvégére odaadták kipróbálásra a tesztkészüléket. (Köszönjük!)
Mivel erős érzelmek fűznek a telefonhoz, ne is várja az olvasó tőlem, hogy érzelmektől mentesen, tárgyilagosan tudok tekinteni az utódra. Nem megy. Azért szeretem a Samsungokat, mert a bennük lévő Samsung Exynos processzorok jók. Nos, az első csalódás az SII Plus esetében az, hogy ebben nem Samsung processzor van, hanem egy Broadcom BCM28145-ös. Fekete ló, semmit nem tudunk róla. Így csak abban bízhatunk, hogy a Samsung tudja, mit csinál és nem döntik romba egy legendás készülék hírnevét egy méltatlan utóddal.
Android készülékeknél nem minden a processzor, nagy szerepe van a szoftverek futtatásához rendelkezésre álló RAM-nak is és a szoftverek telepítésére rendelkezésre álló ROM-nak is. Az SII Plusnál ezekkel nincs gond, a rendszer futásához szükséges szoftvereken felül még úgy 400 MB szabadon is marad. És ez sok. A telepítésre szánt memóriával pedig nem játszadoztak, hanem simán elfelezték a belső tárat, és majdnem 4 GB-ra telepíthetjük a saját kedvenc szoftverjeinket. És ha már a tárhelynél járunk, nagyon fontos különbség az SII Plusnál, hogy a microSDXC-t is elfogadja. Így a fájlok tárolására szolgáló területet akár 64 GB-tal is növelhetjük.
Miután a számokkal tisztában vagyunk, a következő, amit az ember ráenged egy vadiúj telefonra, az valamilyen benchmark (tesztelő) szoftver. Az AnTuTu az mutatja, hogy az SII-nél rosszabb a Broadcom procival szerelt SII Plus, ha nem is sokkal. Egy teszt nem teszt, szokták mondani, így küldjünk rá még egyet! A Quadrant azt mutatja, hogy az SII-nél jobb az SII Plus, igaz, itt sem sokkal. Akkor most mi is a helyzet? Megmondom én: gondos mérnöki munka előzte meg ennek a modellnek is a kibocsátását, és arra törekedtek, hogy a beleadott értéket emelni tudják és az árat szinten tudják tartani. Ez így együtt nem könnyű feladat, hiszen semmi nincs ingyen. Így aztán az a helyzet – és itt talán a helyére is kerül a készülék a fejünkben –, hogy a Samsung tudja nagyon jól a közgazdaságtan egyik alaptörvényét, miszerint a bevételt kínálat bővítésével is lehet növelni. Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy többféle terméket kell adni a vevőnek, hogy biztosan megtalálja azt, ami neki a legjobb. És ha ezt elfogadjuk, már csak azt kell megtudnunk, hogy kinek a legjobb a Galaxy SII Plus. Hát lássuk!
A készülék hivatalos weboldala egyébként ide kattintva megtalálható, így az unalmas részletekkel, számokkal, adatokkal nem nagyon untatnám az olvasót. A weboldal sajnos angol, a Samsung magyar weboldalán még nincs fenn a termék. Hadd koncentráljak inkább arra, ami igazán fontos, amikor ezt a telefont a kezünkbe vesszük! A hétköznapi használatban, azaz az internet böngészésében, a levelek írásában és fogadásában, a közösségi oldalak használata közben nincs az az ember, aki különbséget tudna észrevenni az SII és az SII Plus között. A multimédiás tartalmak esetében már nem ennyire egyértelmű a kép. A fényképek készítése és a zenék élvezete esetében nincs különbség, de a videók már gondot okoznak az SII Plusnak. A lejátszásnál itt sem veszünk észre különbséget, de az elkészített videók sajnos nem ugyanazok. Valószínűleg a Broadcom proci nem tudja követni azt az adatmennyiséget, ami egy 1080-as videó felvétele közben keletkezik, így a kép néhol láthatóan törik. Azt mondom, hogy az emberek nagy része még ezt sem fogja észrevenni.
A legújabb játékokkal játszani viszont ne nagyon akarjunk az SII Plusszal. Az igazán élvezetes, erős hardvert kívánó játékok meg sem nyikkannak ezen a telefonon. Aki tehát az igényesebb játékokra vágyik, az csalódni fog az SII Plusban.
Persze ha nincs viszonyítási alapunk és nem ismertük az SII-est, akkor soha meg sem fordulna a fejünkben, hogy ez a telefon gyenge. Mert nem az. Ugyanúgy kifogástalan, mint az SII-es, így azt kell mondjam, hogy a Samsung mérnökei a Broadcom csipszettel nagyon jól választottak. Már csak az a kérdés, hogy kiérdemelte-e a nevében szereplő Plus szócskát és valóban van-e olyan, amiben több, mint az előd?
A talán legfontosabb Plusz az NFC képesség. Az NFC egy közelítésen alapuló adatátviteli technológia, amelynek segítségével egymáshoz érintett készülékekről tudunk könnyedén küldözgetni ezt-azt. A tesztkészüléknél egy órán át próbálkoztam vele, bekapcsolgattam mindent, de csak nem akart egy nyamvadt fotó sem átmászni rá. Aztán levettem a hátlapot, és azt láttam, hogy nincs rajta a lapka, ami az antennát jelenti.
Egy weboldalon megtaláltam azt az információt, miszerint az NFC csip az akkumulátorba van beépítve. Ha csak simán egymáshoz érintjük a telefonjainkat, NEM biztos, hogy fog működni a kommunikáció, amelynek a nevében is szerepel a near, azaz a közeli szó. A tanulság? Egyrészt ha elromlik az akkumulátor, akkor nem vehetünk hozzá akármilyent, csak a Samsung által gyártott, speciális akkumulátort, amin ott szerepel a Near Field Communication felirat. Másrészt ismernünk kell a telefonunkat, és tudni kell, hol van az NFC antenna.
Akkor kiknek is ajánlanám a Samsung Galaxy SII Plust? Azoknak, akik látnak fantáziát a közelítéses adattovábbításban. Azoknak is, akiknek fontos az óriási háttértár és szeretnének egy 64 GB-os kártyát beletenni a készülékükbe. Azoknak is, akiknek jobban tetszik ez a fajta kékes színárnyalat, mint az SII feketéje. Azoknak, akik 80 ezres környékén szeretnének csúcskészüléket vásárolni. Ha rákeresünk az interneten, 86 ezresért hegyekben találunk ilyen telefont, de javaslom a tesztkészüléket biztosító XXLGSM-nél is megnézni, mert náluk még kellemesebb az ára.
