Teszt: Sony Xperia L – Ívelt

Teszteltük a Sony legújabb középkategóriás újdonságát, a Sony Xperia L-et.

A Sony hosszú ideje készít mobiltelefonokat, hiszen az első modellek már az 1990-es évek közepén megjelentek. 2001-ben aztán úgy döntöttek, hogy közös erővel könnyebb, így az Ericssonnal együtt gyártották a készülékeiket egészen 2011-ig. Ekkor a japán vállalat kivásárolta a svédek részesedését a közös üzletből és újra saját lábra állt. A korábbi kusza modellkínálatot felváltotta az egyszerűbb, csak okostelefonokra épülő paletta. 2012-ben aztán megérkeztek az első, „újkori” Sony modellek, amelyek azonnal hatalmas sikert arattak a rajongók körében. Nem meglepő, hogy az idei évet egy abszolút csúcskészülékkel az Xperia Z-vel indították, amit azóta néhány olcsóbb telefon is követett. Jelen tesztünk alanya az Xperia L is ezek közé tartozik, a Sony legfrissebb újdonsága a középkategóriában próbál szerencsét.

A készülék meglehetősen szépre sikeredett, jólesik a szemnek ránézni. Az íves hátlap a korábbi nagy sikerű telefonra az Xperia Arc-ra emlékeztet, igaz itt már jobb az összeszerelési minőség. Középen a szolid Xperia felirat foglal helyet, a jobb felső szekciót a 8 megapixeles kamera és a hozzá tartozó LED villanó bérelte ki. Nagyon nem örültem, hogy a hátlap rendkívül nehezen leszedhető, igazán kényelmesen csak a műkörömmel rendelkező hölgyek tudják elválasztani a telefont és annak szerves tartozékát. Márpedig erre az első indítás előtt is szükség van, hiszen az akkumulátor és a SIM kártya behelyezése mindenképp ajánlott. Logikátlannak találtam, hogy a microSD kártya csak az akkumulátor kivétele után cserélhető, a SIM viszont működés közben is, ennek fordítva kellene lennie.

Miután megnyomjuk az Xperia Z-éhez hasonló, a Sony állítása szerint különlegesen megmunkált bekapcsológombot, a szokásos Xperia animációk lejátszása után feltárul számunkra az Android 4.1 Jelly Bean. Mivel egy friss készülékről van szó, nem meglepő, hogy a legújabb Xperia felület található az L-en. Itt nincs szó a HTC vagy akár a Samsung mélyreható módosításairól, a Sony nem piszkált bele túlságosan az Androidba.

Ez azt is jelenti, hogy a sebesség rendben van, az 1 GHz-en működő kétmagos processzor és az 1 GB RAM kombinációja nem okoz csalódást. A gyári alkalmazások szintén ismerősek más Sony modellekből. A hordozható zenelejátszók ősének nevét viselő Walkman zenelejátszó remekül működik.

Akárcsak a legtöbb mobil esetében, most is azt tudom javasolni, hogy a gyárilag csomagolt headsetet kerüljük, olcsón sokkal jobb minőséget vásárolhatunk. Az alap androidos képnézegetőt a Sony mérnökei nem találták kellően jónak, így megalkották az Album névre hallgató programot. A képeket a mobil időpont szerint rendszerezi, de persze lehetőségünk van saját albumokat létrehozni, ezzel rendet teremtve a sok száz képre duzzadó gyűjteményünkben.

Alapértelmezésként a rögzített videók is itt foglalnak helyet, ám aki más eszközre szeretné továbbítani elkészült művét a DLNA segítségével, annak a Filmeket kell megnyitnia. Az adattovábbításba a beépített 4.0-ás Bluetooth, valamint NFC siet a segítségünkre. Egyfajta PlayStore utódként kíván funkcionálni a Select, amely a japán vállalat által érdekesnek talált applikációkat mutatja, igaz vásárláskor már a Google boltjába irányít minket.

Ahogy a legtöbb, általam tesztelt Sony modell esetén is, az Xperia L-ből sem maradt ki a zenék felismerésére szolgáló TrackID, a QR kódok olvasását elősegítő NeoReader és a dokumentumok megnyitásában segítő OfficeSuite. Mivel a Sony nagy hangsúlyt fektett a közösségi médiára, így egy Facebook klienst is elhelyeztek a készüléken, ugyanakkor tény, hogy első indítás után már egy frissítésért könyörgött, vagyis ugyanúgy be kellett lépnem a Play áruházba, mintha ott sem lenne.Ha már a frissítéseknél járunk, akkor érdemes megemlítenem a Frissítési központot is, ez figyeli számunkra, hogy a telefonra milyen új szoftver érhető el.

Ne feledkezzünk el a mai mobilok leginkább használt szolgáltatásáról, a kameráról sem. A 8 megapixeles egység LED-villanóval és Exmor RS szenzorral kombinálva igazán ígéretesnek tűnik. Sajnos azonban az elkészült fotók minősége messze nem olyan jó mint várnánk, sokszor túlexponálta a műveimet a telefon, illetve előfordult, hogy a fókuszt sem sikerült eltalálni. Nagyon zavart, hogy miután jó pár fotó elkészítése után vettem csak észre, hogy hiába 8 megapixel van beállítva, az elkészült képek mindössze VGA felbontásban készültek el, ami több mint gyalázatos. Egy újraindítás megoldotta a problémát, de 2013-ban egy ilyen szintű telefon esetében ez a probléma számomra megengedhetetlen.

Alapvetően elégedett voltam az Xperia L-lel, hiszen gyors szoftvere, szép külseje, és a jellegzetesen sonys felülete hamar belopja magát az ember szívébe. Nem tetszett viszont, hogy a kamerát ennyire félvállról vették, egy fényképezőgyártás terén komoly tapasztalattal rendelkező vállalat esetében többet várnék. Akinek viszont kevésbé fontos ez a funkció, az vessen egy pillantást a Sony legújabb modelljére, úgy gondolom, hogy tetszeni fog neki.