Teszt: LG Optimus L5 II – Második ráadás

Megtáltosodott az LG: a korábbi évek rossz tapasztalatai után egy igencsak ütős modellpalettával állt a vásárlók színe elé. Leteszteltük a legújabb okostelefonját.

Az új kínálat gerincét képezte az Optimus L sorozat. A dél-koreai vállalat úgy gondolta, hogy van még tartalék ezekben a modellekben, így egy apróbb külső, alaposabb belső módosítás után újra piacra dobta őket. Így született meg az LG Optimus L5 II, tesztünk alanya.

Egy dizájnos, kompakt dobozban érkezett az Optimus L5 II. A tartozékok terén hozták a kötelezőt, a használati útmutató mellett a fejhallgató, a mikro-usb-kábel, a töltőfej és az akkumulátor foglalt helyet. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a hátlap leszedhető, ez a megoldás manapság egyre kevesebb telefonon található meg. Levétele után a mikro-sd- és a sim kártya foglalata tárul a szemünk elé, szemfülesek pedig észrevehetik, hogy bizony az nfc érzékelője a hátoldal belső felére került. Kár, hogy egy-egy erőssebb szorongatásra bizony meg-megnyikkan a telefon, ami azért jelentősen rombolja az amúgy megfelelőnek számító minőségérzetet.

Hátul nem mondhatnánk, hogy túl sok érdekes látnivaló lenne, az 5 megapixeles kamera és a hozzá tartozó ledvillanó mellett mindössze egy LG-logóra és a hangszóróra futotta. Elöl már izgalmasabb a helyzet, hiszen az előlapot elfoglalja egy 4 hüvelykes, 480×800 pixel felbontású ips-kijelző. Bár manapság már nem ritka, hogy egy modellben full-hd felbontású megjelenítő található, én ezt sem éreztem kevésnek, hiszen az ips technológiának hála a betekintési szög és a kép dinamikája is rendben van.

Alul a szokásos Android-érintőgombok találhatók, érdekesség, hogy a középső home képes a Sony Xperia modellekéhez hasonlóan több színben világítani. Igaz, itt csak elmulasztott hívás vagy naptári esemény jelzésére használhatjuk, a galériában vagy a zenelejátszóban nem működik. Az előlapi kamerának hűlt helyét találjuk, fölül csak a fény- és közelségérzékelőnek jutott hely.

Ha egy picit még feljebb téved a szemünk, felfedezhetjük a 3,5 mm-es dzsekcsatlakozót és a zajszűréshez használatos másodlagos mikrofont is. Bal oldalra került a hangerőállító és a kameragomb is. Utóbbi azért érdekes, mert általában függőleges helyzetből balra kell dönteni egy telefont a fényképezéshez, az L5 II-t pedig jobbra, ami bizony néhányszor meglepett, mivel kerestem, hogy hova tették. Jobb oldalon mindössze a bekapcsológombot találja az érdeklődő. A mikro-usb csatlakozóját és a telefonáláshoz használatos mikrofont alulra helyezték el a mérnökök.

Miután életre keltjük a készüléket, kellemes csilingelés után tárul elénk a főmenü. Az nem titok, hogy az LG minden androidos készülékénél igyekszik valamicskét hozzátenni az élményhez. Az eredeti felülettől el is köszönhetünk, itt teljesen egyedi megoldásról van szó, amely kiválóan illeszkedik az Android 4.1 Jelly Beanhez. Már a feloldóképernyő is teljesen más, az igazi meglepetés viszont a kezdőképernyőn következik.

Itt a jól megszokott módon alkalmazásokat is elhelyezhetünk, amelyek nemcsak átméretezhetők, de ha nem tetszik az ikon, akkor le is cserélhetjük valami másra. Apróság, de tetszett, hogy ha elértünk az utolsó képernyőre, akkor túlhúzás esetén az ikonok elkezdenek nyúlni, jelezve hogy innen bizony nincs tovább. A sebességgel szerencsére nincs probléma, pedig a várt specifikáció alapján azért számítottam rá.

A fedél alá 1 gigahertzes processzor került, amelyet 512 megabájt ram támogat. A szakemberek szerencsére jól optimalizálták a rendszert, de ne feledjük, hogy ez a modell nem hd-videók megtekintésére és csúcs játékokkal való játszadozásra való, sima internetezésbe vagy zenehallgatásba biztosan nem törik majd bele a bicskája.

Hozzászokhattunk, hogy egy androidos készüléken tucatnyi alkalmazást használhatunk, már a dobozból kivéve is. Ez most sincs másképp, hiszen a megszokott Google-alkalmazások, mint például a Maps, a Navigáció, a YouTube vagy Chrome, nem hiányoznak. Természetesen itt messze nem ért véget a sor, van alkalmazáskezelőnk – itt nézhetjük meg az installált applikációinkat –, megtekinthetjük a cellaüzeneteket, ellenőrizhetjük, hogy a legfrissebb szoftver van-e a készüléken, illetve dokumentumokat is megtekinthetünk a Polaris Viewer segítségével.

Az Optimus L5 II-n is helyet kapott az LG World nevű alkalmazásbolt, amellyel a legnagyobb bökkenő, hogy itthon nem működik. Aki tehát újdonságok letöltésére adja a fejét, az most is a Play áruházban keresgéljen, azzal nem lesz probléma. Nagyon okos ötletnek tartom a Safety Care megjelenését, amely vészhelyzet esetén az ismerőseinknek küld üzenetet, így ők pontosan tudják, hogy hova mehet a segítség.

Amint már fentebb szó volt róla, a hátlapon egy 5 megapixeles felbontással és ledvillanóval bíró kamera található. Az elkészült képek minősége átlagos, nem ez a modell veszi át a nyaraláskor használt fényképező szerepét. A villanó ereje közepesnek mondható, a telefontól körülbelül 1-1,5 méter távolságig képes bevilágítani a teret. Az elkészült videók minőségéről legyen elég annyi, hogy a készülék vga felbontásban rögzít, ezt azért egy 2013-as modell esetében több mint gyalázatosnak érzem.

A gyári zenelejátszó helyét LG-s megoldás vette át, az elegáns külsejű alkalmazás képes hangszínszabályzásra, illetve album, előadó és műfaj szerinti rendezésre. A gyári fejhallgató minőségét sokra nem méltatnám, érdemes helyette egy másikat beszerezni. Az biztos, hogy az fm-rádióhoz mindenképp szükségünk lesz egyre, az ugyanis nem működik nélküle.

Zenéket azért hallgathatunk kihangosítva is, meg voltam lepődve, hogy milyen erővel képes bömböltetni a zenét az L5 II, de azért a nyugalom megtartása érdekében ezt a funkciót maximum otthon használjuk!

Hiába a középkategória alsó felére érkezett a tesztkészülék, azért számtalan, ma használt szabvány támogatásával felvértezték. Nem maradt ki a repertoárból az nfc, a Bluetooth 3.0, a wifi és az a-gps sem. Lte-t viszont ne is várjunk, útközben maximum hsdpa-sebességgel szörfölhetünk az interneten. A hangminőséget nem érheti kritika, a másik fél kiválóan értette a szövegelésem, a zajszűrésnek hála pedig útközben sem volt ok az aggodalomra. A sok nyomkodásnak viszont ára van, én közepes használattal 1 napig tudtam használni a készüléket.

Egy fontos tényt szeretnék leszögezni. Az Optimus L5 II jelenlegi, közel 65 ezer forintos ára eltúlzott. Ha az előd 35 ezer forintos árát nézem, akkor valahol 45-50 ezer forintos körül lenne a reális árcédula. Valószínű, hogy ez a karácsonyi szezonra beáll az optimális tartományba, addig viszont nyugodtan nézzenek más készülék után. Ha viszont a kedves olvasó ezt a cikket éppen karácsony előtt olvassa, akkor érdemes szemrevételezni a telefont, hiszen a kijelzője megfelelő, a sebessége a hardverek összetételéhez képest jó, az nfc beépítése pedig példás. Összegezve nekem tetszett az L5 II, csak az ára ne lenne ilyen magas.