Teszt: Koobe S7 Easy dual – könnyen dupla

Ráduplázni a sebességre úgy, hogy a súly és az ár marad, sőt csökken? Naná, hogy érdekel minket a dolog! A Koobe S7 Easy dual a 7 colos tabletek között ígér vállalható minőséget 25 ezresért.

Gyakran kérdeznek barátaim arról, hogy mit vegyenek a gyereknek. Mi az, amit a gyerek élvezni fog, nem nagyon kell félteni és nem ciki. Könnyű dolgom van többnyire, mert ilyen tabletből van szép számmal. Ebbe a kategóriába tartozik a Koobe S7 Easy dual is, amely éppen kényelmes méret a cipeléshez, de elég nagy a szem kíméléséhez és elég olcsó ahhoz, hogy oda merjük adni a kölöknek. A játékok nagy része szépen fut rajta, a filmek meg sem döccennek, skype-olni és facebookozni is tud vele. Talán össze is foglaltam, miért fogja szeretni a gyerek.

Persze ne szorítsuk ennyire keretek közé, hiszen sok olyan felnőtt van – köztük én is –, akinek a 7 hüvelykes méret a legteteje. Ennél nagyobbat nem viselünk el tabletből, mert ez még pont elfér a zsebben. Akik sokat utaznak, azok is célközönség, hiszen vonaton és egyéb tömegközlekedési eszközökön éppen ideális filmnézésre és wifis internetezésre. Nézzük, mi szolgálja ki ilyetén igényeinket!

A tablet megvásárolható a Koobe weboldalán. Tőlük kaptuk mi is a tesztkészüléket, köszönjük! Szóval, akiket a számok érdekelnek, azok böngésszenek ott. Én megint a tapasztalataimat fogom elmesélni, hátha azok érdekesebbek, mint a számok. Első tapasztalatom, hogy a tablet modern. Értem ez alatt, hogy egyben van, jó a dizájn, kellemes kézbe fogni és követi a trendeket. Épp a minap volt a kezemben az előd, kifejezetten sokat fejlődött ahhoz képest. A hátlappal szemben fogalmaznék meg először kritikát, mert az gumisra van véve, emiatt nem csúszik. Viszont a zsírt gyűjti az ujjainkról. Ezek a zsírfoltok egy száraz ronggyal letörölhetők, de a következő tapogatásnál újra megjelennek. Így aztán a tábla hátlapja folyamatosan zsírfoltos, és ez nem szép.

A következő tapasztalat, hogy hiába tablet, szabványos, microUSB-s a töltőcsatlakozója. Ennek azért örülök, mert így nem kell még egy töltőt magammal vinni. Tableteknél ez ritka adottság. A csatlakozók közül a fülhallgatóé is szabványos, 3,5 mm-es jack, és a képet a tévére szintén szabványos, miniHDMI aljzatról tudjuk kiadni. A tablet tudja az OTG-t is, kapunk is hozzá kábelt, így mindenféle jóság csatlakoztatható. Kipróbáltam az USB-s mobilinternetemet és még azt is szépen vitte, emellett billentyűzet, egér, pendrive is dugható ide. Ez szerethető dolog.

Az első bekapcsolás után érnek minket kellemetlen meglepetések. Főleg azokat fogja idegesíteni a megtorpanásokra hajlamos rendszer, akik a gördülékenységhez vannak szokva. Egyszerűen nem értettem én sem, hogy miért telik el például 6 másodperc, mire az Alkalmazások gomb megnyomása után tényleg megjelennek az alkalmazások. Azt sem értettem, miért fordul elő többször (szinte mindig), hogy a képernyőt megérintve nem történik semmi. Aztán rájöttem. Szerencsétlen gép a bekapcsolás után a háttérben frissítette az alkalmazásokat, ezért akadozott. Első javaslatom tehát, hogy tiltsuk le az alkalmazások automatikus frissítését, mert ebben a gépben nincs annyi tartalék, hogy ezekkel elboldoguljon a háttérben.

Ha már szoftverek, azt is mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy kár volt telepakolni mindenféle „elengedhetetlenül fontos” alkalmazással a tabletet. Ezek csak a helyet foglalják, ráadásul úgy, hogy nem is tudjuk őket kiirtani. Én értem, hogy jót akartak a Skype-pal, de mi androidosok nem nagyon skype-olunk, mert a Hangouts jobb. Értem, hogy jót akartak a Twitterrel, de én például vagy három éve nem twitterezek, mert a G+ és a Facebook minden szociális hálós igényemet kielégíti. Rendben, hogy van Facebook, de sokan gyűlölik az alap Facebook alkalmazást és alternatívákkal helyettesítik. És sorolhatnám. Röviden: ezek az előre telepített alkalmazások nem irthatók le, foglalják a helyet, ráadásul a legtöbbjük automatikusan frissíti magát, pedig nem is használjuk. Idegesítő.

Még egy idegesítő dolog, amire számítsunk: ha töltőn van a gép, akkor téveszt a képernyő. Nem ott érzékel, ahol érintjük. Találkoztam már ilyennel kínai tableteknél, nem egy nagy probléma, de töltés közben kezelhetetlenné, használhatatlanná teszi a táblát. Az ember idegeskedik egy kicsit, mire rájön. Annál a tabletnél, ahol ezzel találkoztam, szoftverfrissítés után rendbe jött a dolog, valószínűleg így lesz itt is. Ha tehát ezeket a kezdeti megpróbáltatásokat túléljük és figyelembe vesszük azt is, hogy az ilyen alacsony áron vásárolt tabletnél el kell viseljünk némi kompromisszumot, akár el is kezdhetjük használni.

Ígértem, hogy játékok futnak rajta, így jó néhánnyal meg is nyaggattam. A sok 3D-s mozgatással megtűzdelt játékoknál néha volt némi akadás, így a legújabb, erőgépeket igénylő játékoknak ki kell maradniuk az életünkből. Ennek ellenére nagyon élveztem azokat a játékokat, amik szépen futnak rajta, így például az előre telepített Subway Surfers letehetetlennek bizonyult számomra, és majdnem a tesztírás rovására ment (gyorsan feltettem a saját telefonomra is). Összegezve tehát a gyerek élvezni fogja a százezer játékot, ami elérhető erre a tabletre.

Mozizásra is jól használható a Koobe S7 Easy dual, minden filmet zökkenőmentesen lejátszott, amim csak volt idehaza. DivX, MKV, MPEG, neki mindegy, viszi. Így a mozizásnak csak a háttértár szab határt, de ez a korlát orvosolható, hiszen 32 GB-ig külső kártyát is elfogad. Erre egész estés DivX filmből 50-et másolhatnánk fel. Kicsit idegesít, hogy teljes képernyős nézetnél is kinn maradnak a kezelőgombok, ezeket sehogy sem sikerült eltüntetni. Van erre valami trükk, de jó lenne, ha alapból tudná ezt a gép, hiszen egy másfél órás filmnél nagyon nem vagyunk kíváncsiak a kezelőgombokra. Egy feltöltéssel majdnem három filmet sikerült megnéznem és ez csúcs. Igaz, a fényerővel spóroltam.

Zenehallgatásra is alkalmas, mert a hangja jó és a fejhallgató bemenete szabványos, 3,5 milliméteres jack. Nem kapunk a dobozában fejhallgatót hozzá, de a sajátunkat rádughatjuk. MP3-at számos szoftverrel lejátszhatunk, én a Powerampre esküszöm. Ingyenes is van belőle, de a pro változat is megéri az árát, hiszen egyszer kell megvenni és onnantól örökre a miénk. Zenehallgatással hosszú órákat tölthetünk el, hiszen az akkumulátor a maga 3000 mAh-jával bírja.

A végére pár tapasztalati adat a gyáriakban közöltekkel ellentétben: a 8 GB-ból tárhelyként belső 4 GB áll rendelkezésre, a többit foglalja a rendszer. Ehhez lehet hozzáadni az előbb említett 32 GB külső SDHC kártyát. A szoftverek telepítésére (ROM) 300 MB a miénk, erre 100-150 átlagos méretű szoftver megy fel. A futtatási memória (RAM) kicsi, alig 50 MB, emiatt akadozik néha a rendszer. A képernyő TFT LCD, de a betekintési szögekkel nem áll jól, igazán csak egy irányból látszik jól.

Mindent összevetve ez a tábla annyit ér, amennyibe kerül. Ha az ár miatt hajlandók vagyunk kompromisszumokra, akkor szeretni fogjuk, de igazán csak első tabletnek ajánlanám, ismerkedni ezzel a világgal, illetve a gyereknek, hogy ne kelljen félni az értéke miatt.