Véget ért a balatoni katarzis

Az idei Balaton Sound slágere a fürdőruha mellett az esőkabát és a gumicsizma volt.

A hatodik Balaton Sound igazi kalandtúra volt a sátorozó közönségnek, lehetett reménykedni, hogy ne ázzon be, és a szél se kapja fel az ideiglenes poliészterkuckót. Azok, akik már jó előre, márciusban szállást foglaltak Zamárdiban vagy a környéken, sokat javíthattak komfortérzetükön egy hajszárítóval, száraz ruhával és meleg ággyal. Akik nem voltak ilyen szemfülesek, bizony igazi kiképzésben részesültek, hála a változékony időjárási körülményeknek.

A szervezők ennek ellenére elégedettek lehetnek, a 2012-es fesztiválra 108 ezren váltottak jegyet, így 7500-zal sikerült felülmúlni a tavalyi látogatói létszámot. A legnépszerűbb előadó címét Paul Kalkbrenner nyerte, a szombati napra 28 ezren voltak kíváncsiak, a Berlin Calling sztárjának show-ja alatt zsúfolásig megtelt a nagyszínpad előtti terület.

A világsztárok közül többen már most jelezték, hogy szívesen visszatérnének Zamárdiba, így a 2013-as fesztivál szervezése máris elindult – nyilatkozták a szervezők. A vihar kizárólag Ákos első napi koncertjét mosta le a Balaton Sound nagyszínpadáról, a továbbiakban a programhoz kegyes volt az időjárás. A pénteken fellépő David Guetta már szinte kötelező eleme a Soundnak, a magyar elektronikus zeneszerző Yonderboi fellépése inkább mondható kuriózumnak. A VOLT-hoz hasonlóan Fogarasi László most is egy lazább, táncos szettet hozott, amit a közönség óriási lelkesedéssel fogadott.

Szombat reggel még bikinibe bújtak a Balaton Sound lányai, de a napfürdőzés öröme nem tartott soká. A legtöbb embert vonzó fellépők bizony szurkolhattak, hogy ne az ő koncertjükön kezdjen tombolni egy szupercella. A tíz órakor fellépő izlandi Gusgus igényes és csábító atmoszférájú elektronikus tánczenéje telt házat produkált, a közönség ekkor még a szabad ég alatt élvezhette az ütemeket. Hajnali fél egy felé aztán vége szakadt minden fohásznak, elsöprő erővel kezdett zuhogni, mindenki a legközelebbi fedett helyre rohant. Így a Grammy-díjas Dubfire, Nina Kravizt és a breakbeat, tribal vagy proghouse trackekkel érkező Fine Cut Bodies fedett sátras koncertjeire szinte lehetetlen volt bejutni.

Azok, akik nem értek el egy sátor száraz melegébe, egy-egy bárpult mellett pálinkázva vagy napernyők alatt kerestek menedéket. A legleleményesebb fiatalok kartondobozokból eszkábáltak „esőkabátot”, de a sláger egyértelműen a kukászsák volt, ami könnyen átalakítható hőtartó védőpajzzsá.

A hajnali monszun idején az egyik legizgalmasabb élménynek a formabontó kísérleti elektronikát játszó Mouse on Mars produkciója számított, ahol hajnali négykor – valószínűleg a tomboló vihar miatt – méltatlanul kevesen voltak. De aki látta őket, részese lehetett egy alaposan megszerkesztett, zúzós, recsegős és tomboló hangörvénynek, mintha a villámok is csak aláfestői lettek volna a koncertnek.

Vasárnap kora délután a De la Soul nagyszínpadi fellépése előtt még megmutatta nekünk a Balaton, hogy ha akarja, nem látjuk a túlpartot az esőtől, ám a közönség megnyugvására a fellépés előtt az időjárás simulékonyan behódolt a közelgő koncertdömpingnek, és egy igazán mámoros éjszaka következett. A De la Soul után az Example, majd a világhírű Armin van Buuren foglalta el a nagyszínpadot, ahol most is több ezer ember tolongott. Az utolsó napon fellépett a saját zenei formanyelvvel rendelkező magyar együttes, a Colorstar, a Digitalslim, és aki hajnali négykor sem bírt magával, Ludmillára vagy Chriss Ronsonra pöröghetett. Hétfőn délelőtt aztán az ébredés első kábulata után a fesztiválozókra ismét rátört a rideg józanság: megint véget ért a Balaton Sound.