Félelmetes titok derült ki

A szüleim évek óta titkolták előttem, amit én csak mostanában tudtam meg. Kisebb sokkok egész garmadáját kellett elviselnem, de most végre megértettem szinte mindent.

Ha hiszik nyájas olvasóim, ha nem, kiderült: én is csodagyerek vagyok. Olyan kiválasztott, akinek a számlái fizetése mellett csupán csak egy dolga van még: jobbá tenni a világot, megmenteni a Földet, benne a hódokat. Most helyezek számos – korábban furcsának és megmagyarázhatatlannak tűnő – eseményt és történést a maga kontextusába.

Korábban sosem értettem, hogy miért nem tudok agyoncsapni egy nagy csípős pőcsik legyet vagy akár egy szúnyogot. Merthogy ugyan eltaláltam őket a papuccsal, de pár pillanat múlva rendezték molekuláikat s újjáéledve jöttek nekem újra. Kiderült: csodálatos képességeim jótékony és kedvező hatására az élő még élőbb lesz, a holt pedig feltámad.

Azt sem értettem korábban, hogy körülöttem forever tavasz van. Hiába mutat a naptár február 18-át, a körülöttem lévő 500 méter sugarú képzeletbeli körben pontosan olyan az időjárás, mintha május 6-a lenne. Minden üde zöld, a madarak csicseregnek, szerelmespárok mászkálnak bódultan, miközben mindenki boldog. Kiderült: csodálatos képességeim jótékony és kedvező hatására örök tavasz köszönt be egy nyíllövésnyi sugarú körben, s mindenki megtalálja a „másik felét”.

Azon is sokat agyaltam, hogy vajon miért is olyan alacsony a rezsink, ugyanis sosem kellett villanyszámlát fizetni. Merthogy – és ezt most tudtam meg – a fény és az energia belőlem jött. Sokszor kellett szorongatnom villanykörtéket; így töltöttem fel energiával a kis gömböket, amelyek jótékony fényükkel világítottak meg szerény otthonunkat. A szemlézeremnek is jó hasznát vettük: vagy fémlemezt vágtam apámmal, vagy e speciális biolézerrel hegesztettük a kertkaput.

Néhány napja lefotózták az aurámat, s kiderült, úgynevezett indigógyerek vagyok. Azért születtem, hogy megváltsam a Földet és jobb legyen itt minden – pont úgy, akárcsak az x-faktoros Kováts Vera. Megkönnyebbültem, mert eddig azt hittem, egyedül vagyok. Ő is „gyanús” volt a szüleinek, elvitték egy aurafotózásra, s lám: csodagyerek. Kétéves korában már kétkerekű biciklivel is tudott menni. Nekem még most se megy sajnos.

Viszont van szemlézerem. Az meg neki nincsen.

Na puszi!