Gyere le Borsodba, öcsém!

Van ez az Occupy Wall Street izé. Amúgy érthető a hőbörgés, tényleg rosszul mennek a dolgok, alig ül el az egyik vihar, jön a másik. A mozgalom pici kis sejtjei varázsütésre életre keltek, s mindenféle népek tüntetnek – Pataky Attila szavaival élve – a pénzizmus ellen.

Hát igen, gonosz egy világ ez: sokan eladnák az anyjukat egy aranyrészvényért, a javak meg a vagyonok igazságtalan elosztásával tényleg tele lehet a töke nagyon sokaknak. Szóval mondom én, néha kell egy kicsit kiabálni, hogy ez nem jó, de azért magát a rendszert biztos nem döntik meg e sirámok. Hazamennek majd ők is – mondhatná Gyurcsány, aki már nagyon régen kinőtte az ötvenkét négyzetmétert.

A pénzrendszer moguljai amúgy ugyanolyan pofátlanok, mint még a nagy 2008-as összeomlás előtt. Fürdenek a százmilliókban, jóféle italokkal öblögetik az orosz kaviárt, s feltehetőleg a masszőrjeik se tenyeres-talpas akármik, adott esetben meg szexpartikon vezetik le a pénzizmus által támasztott stresszt. Állambácsi – „akit” ugye egyébként minimalizálni kellene – arra bezzeg jó volt, hogy ezermilliárdokkal mentse meg a bankokat. Akkor ment a nyali-fali, de amúgy meg „öri-hari”.

Szóval tényleg gáz ez az egész, de annyi bizonyos, hogy sátorba kitelepült félhippik, karneválra készülő munkanélküliek (?) még a bajszát se tudják megbirizgálni ennek az egyébként tényleg veszélyes fenevadnak. Kár, mert nemcsak piszkálni kellene, hanem szelídíteni is.

Azért elnézve e népeket, felmegy az emberben a pumpa. Nem úgy néznek ki, mint akiknek túl sok mindenben hiányt kellene szenvedniük. Tényleg tragédia, ha a négy hatezer köbcentis monstrumból el kell adni mondjuk kettőt, az ötszáz négyzetméteres házból meg át kell költözni egy picit kisebbe. Közben meg 11 milliárd dollárt költöttek a fekete péntek idején. Le kéne jönni Borsodba, haver!

Ráadásul a forradalom gyermekeit is felfalja a biznisz, meg a mérhetetlenül nagy ostobaság is. Például a denveri szekció vezetőjének egy kutyát választott meg. Szegény Morzsi. Ezek tényleg nagyon hülyék.