Kedves olvasónk, Kutasi Csaba könnyűipari mérnök, textilipari igazságügyi szakértő részletes szakmai elemzéssel jelentkezett az MNO levelesládájában az ügyben, hogy miért szakadnak a mezek és a Beau Jeu olyan könnyen. Levelét szerkesztett formában közöljük, fantasztikusan érdekes dolgokat ír!
„A mezek szabásához felhasznált textilfelületek főleg kötött kelmék, általában vetülékrendszerű változatban. Főleg az utóbbiakra jellemző a nagyfokú rugalmas nyúlás. A mezeken a nagyméretű feliratokat, számokat általában fedő filmréteg felnyomásával vagy áttranszferálásával érik el. Előbbinél hőkezeléssel rögzítik a felhordott réteget, utóbbinál magas hőmérsékleten nyomás mellett kerül át a textilanyagra a papírhordozón levő nyomat. Sajnos valószínűleg a megengedett hőmérsékleti tartományt túllépték, ami szilárdságcsökkenésben megnyilvánuló szálkárosodáshoz vezetett. Erre utal, hogy mindig a számok mentén, ill. e mellől kiindulva következett be a szakadás. Nem a játékossal kapcsolatba kerülő ellenfél túlzott visszarántása okozta a több, azonos csapatú futballistánál is megjelenő mezszakadásokat.
A Beau Jeu a 2014. évi futball-világbajnokságon használt Brazuca labdához hasonlóan csak hat elemből áll. A tökéletes szimmetria biztosítja kiváló geometriai jellemzőket, a kiszámítható röppályát. A 2016-os Európa-bajnokságra fejlesztett játékszer a Brazuca legjobb tulajdonságait megtartotta, de javítottak a tapadásán és a levegőben történő repülés közbeni láthatóságán. Természetesen a kivitelezés varrat nélküli, a vízfelvétel rendkívül minimálisra csökkentett.
Mint arra esti, percről percre frissült tudósításunkban (Svájc–Franciaország) külön kitértünk, rendkívül silány anyagból gyárthatta a Puma Svájc Eb-mezeit, három játékoson ugyanis a játék hevében komplett felületek szakadtak ki a trikóból. Erre reagálva az egyik érintett, Xherdan Shaqiri a The Guardiannek nyilatkozva abbéli reményének adott hangot, hogy a sportszergyártónál nem kapható gumióvszer...
A propeller alakzatú, többrétegű idomok egy levegővel felfújt latexgömbre kerülnek, amelyeket nagy adhézióval rendelkező ragasztóanyag rögzít tökéletesen. Egy ilyen elem legkülső záró rétegét jó tapadást biztosító poliuretán bevonat alkotja, majd vékony – nagyszámú gázzal töltött mikrogömb tartalmú – zárt cellás poliuretán habréteg következik. Ebben a parányi, elkülönülő üregek mindegyikét teljesen körülveszi a szilárd anyag, így a vízfelvétel kizárt. A habréteg a rúgáskor rugalmasan viselkedik, majd az ellövés után a labda rögtön visszaveszi eredeti alakját.
Az ez alatt levő réteg textilanyagú vázerősítővel rendelkező szerkezet, ezt követi egy vastagabb, nyitott cellás poliuretán habréteg. Ebben a szivacsszerű anyagban a mikroüregek egymással kapcsolatban vannak, a cellafalak alkotta térben levő buborékok összenyomhatósága a rugalmasság miatt fontos. Végül egy újabb textilanyagú vázerősítő réteg következik, amely egy vastagabb kelmeszerkezet. Ez az összetett szerkezetű idomok poliuretánba ágyazott alsó záró rétege, amellyel a labda alapgömbje kapcsolatba kerül.
A labda tönkremenetelét biztos vizsgálja majd a fejlesztő vagy a gyártó. A több réteg értelmében nehezen elképzelhető, hogy a rátaposásra bekövetkező nyomásnövekedés vezetett a latexgömb „szétrobbanásához”. A különböző textilváz rétegek önmagukban komoly védelmet jelentenek, ha a hat propeller alakú elem egységet képezve zárja a gömböt. Elképzelhető, hogy az elemek és a latexgömb közötti adhéziós kapcsolat valahol nem volt tökéletes, illetve az elemek kontúrjainál elválás következett be. Így a rátaposásra védtelenné vált belülről a játékszer.„
