Beckham Londonban teheti fel a koronát pályafutására

Tizenkét futballszereplő, akiknek megváltozhat az élete a mitikus 2012-es évben. Tavasszal a hajrához érnek az európai kupaküzdelmek, lesz Európa-bajnokság és olimpia is – számukra a mennyet és a poklot is jelentheti az új év. A harmadik részben David Beckham, Alex-Oxlade Chamberlain és Harry Redknapp kilátásait vizsgáljuk meg.

7 David Beckham

Aranyérmet az aranygeneráció legnagyobb alakjának, 20 évvel azután, hogy Ifjúsági FA-kupát nyert a Crystal Palace ellen a Fergie-fiókákkal? De miért ne, ha már film is készül róla?

A 36 éves klasszis mögött szinte tökéletes két évtized van, százszor szerepelt az angol válogatottban, és nyert egy halom érmet Angliában, Spanyolországban és Amerikában. Becks legendája már túlmutat a futballvilágon. Ő már globális ikon, az egész világon elismerik, de sokan már múlt időben beszélnek róla. Pedig Nagy-Britannia élén Londonban ismét ő lehet a főszereplő, egyesek szerint Beckham személye az egyetlen ok, amiért érdemes lesz megnézni az olimpiai labdarúgótornát. Aztán pedig könnyen lehet, hogy a plakátfiú méltó helyére kerül, a divat fővárosába, Párizsba, hiszen nagy erőket mozgósít a Paris Saint-Germain, hogy magához csábítsa. Vajon a katari olajmilliárdok vagy egy ilyen kifutóban lévő futballcsillag ébreszti fel álmából a párizsi futballt?

Persze rosszul is elsülhet a 2012-es év Beckhamnek: lehet, hogy Franciaországban nem imádják majd úgy, mint Los Angelesben, és az olimpián sem garantálja semmi a sikert, nem nyerni járnak mostanság a britek az ilyen tornákra. De adva a lehetőség Beckhamnek, hogy 2012-ben feltegye a koronát pályafutására.

8 Alex-Oxlade Chamberlain (interjú)

Milyen érzés volt a nyáron a Southamptonból átszerződni az Arsenalhoz?

Ijesztő. Már akkor is csupa ideg voltam, amikor még csak az orvosi vizsgálatokra utaztam a Arsenalhoz Southamptonból. Reggel öt óra volt, a játékosok még ott sem voltak, csak a személyzet és az igazgató. Nagyon jó volt, hogy Mr. Wenger azonnal közölte, hogy nem akar rám nagy nyomást helyezni az első néhány edzésen. Rendkívül kellemesek voltak az első benyomások, nagyon intelligens és barátságos ember.

Melyek a fő különbségek a Szentekhez képest?

Nem szabad elfelejteni, hogy a Southampton is egy nagy klub, sok szép sikert elért már az angol futballban, legendás egyesület, de a mai Arsenallal nem lehet összehasonlítani. Persze bizonyítani mindig a pályán kell.

Úgy érzed, már megvetetted a lábadat az Emirates Stadionban?

Nincs túl sok időm elgondolkodni a dolgokon. Dolgozom az edzéseken, gyakoroljuk a formációkat és a taktikát, röviden: végzem a dolgomat. Örülök neki, amikor Robin van Persie odajön hozzám és elbeszélgetünk kicsit, vagy passzolgatunk. Nagy örömmel tölt el, hogy az ilyen sztárok befogadnak maguk közé, a társuknak tekintenek. Amikor megérkeztem ide, épp egy bokasérülésből épültem fel. Robin is éppen egy sérülés után lábadozott, továbbá Emmanuel Eboué és Abou Diaby is, így velük például rögtön sorstársak lettünk. Ennek ellenére persze ideges voltam, mert tudtam, hogy az első edzéseken mindenképpen bizonyítanom kell, mert ha az elején rossz játékosnak könyvelnek el, akkor nagyon nehéz dolgom lesz később.

Nem viselt meg, hogy el kellett költöznöd a déli partról?

A bátyám Portsmouthban él, de őt nem akartam megzavarni a családi életében, úgyhogy egyedül vágtam bele a költözésbe. Van ilyen, hogy az embernek rá kell szánnia magát ilyen lépésekre, de egyáltalán nem volt ez ijesztő számomra. Megtanultam főzni és mosni is magamra. Ráadásul a családom is meglátogat gyakran, az ügynököm is itt él a közelben, és van már sok barátom a klubnál. Benik Afobe, Carl Jenkinson, Emmanuel Frimpong, Wojciech Szczesny és Jack Wilshere is kevesebb, mint húsz percre lakik tőlem.

A Theo Walcott-tal való összehasonlítás nem zavar nagyon?

Egyre jobban az idegeimre megy. Néha még azt is hallom, hogy ezt én nyilatkoztam valahol, pedig nyilvánvaló, hogy egy csomó különbség van a játékunkban. Egyébként nagyon sok segítséget kaptam tőle. Amikor megérkeztem, még semmit sem hallott rólam, mégis rögtön a szárnyai alá vett. Egymás mellett ültünk az öltözőben és mindenben támogatott. Mielőtt pályára léptem az angol U21-es válogatottban, akkor is adott néhány igazán jó tanácsot. Mivel Theo ugyanezt az utat járta be, ez nagyon inspiráló számomra.

Első meccsed a bajnokságban a United elleni 8–2-es vereség volt. Kijózanított?

Az mindenkinek kijózanító volt, nemcsak nekem! Az öltözőben a meccs után döbbenetes csend volt. Szégyelltük a játékunkat, kínosan éreztük magunkat, csalódottak voltunk. Tudtuk, hogy muszáj minél hamarabb túllépnünk rajta. Utóbb bebizonyosodott, hogy ez volt a mi katalizátorunk ebben a szezonban. Néha a futballban szükség van sokkoló vereségekre, hogy könnyebben megtaláljuk a hibáinkat.

Hazai bemutatkozó meccseden gólt szereztél a Shrewsbury ellen, majd a Bajnokok Ligájában is góllal debütáltál az Olympiakosz ellen. Mennyire volt ez fontos számodra?

Mikor helyzetbe kerültem a Shrewsbury ellen, megpróbáltam megfeledkezni a hatalmas tömegről a nézőtéren, becsukni a fülemet, hogy ne a zajra figyeljek, mert tudtam, hogy be kell lőnöm.

A Bajnokok Ligája keményebb volt, mint hittem. A tempó sokkoló volt számomra, csak az első félidőt bírtam végig erővel, a második félidőben már nagyon fáradt voltam. Először ez megijesztett, de aztán rájöttem, hogy lehet ebben fejlődni. Az Olympiakosz elleni második meccsen is játszottam, és az szintén ijesztő volt, de már nem a tempó miatt. Félelmetes légkör volt abban a stadionban, de hát az egy másik kultúra. Mindig tanul valamit az ember.

Wenger azt mondta, elképzelhető, hogy 2012-ben megválik tőled? Készen állsz egy esetleges újabb váltásra?

Én képesnek érzem magamat arra, hogy helyt álljak az Arsenalban, de ebben persze nem én döntök. Hibázok sokat, de még fiatal vagyok, minden hibámból tanulok. Remélem 2012-ben is a Premier League-ben láthatnak a nézők.

Az U21-es válogatottban Izland ellen szerzett mesterhármasod után sokan céloztak arra, hogy a felnőtt válogatottnak is tagja lehetnél az Eb-n. Mit gondolsz erről?

A probléma az, hogy szélsőként, ha van egy jó meccsem, a közönség azt várja, hogy utána minden meccsen gólt szerezzek. De ez lehetetlen, és ilyenkor néha kedvemet vesztem. Hogyha saját magamnak nem tudok megfelelni, akkor borzasztóan érzem magam, de ha tudom, hogy jó voltam, akkor ez sem nagy baj, ha nem hívnak meg a válogatottba, lényeg, hogy úgy érezzem, jó voltam. Egyébként úgy gondolom, még fiatal vagyok, bizonyítanom kell még az Arsenalban is, így talán korai lenne még kimennem az Eb-re 2012-ben. Nem tudok erre komolyan gondolni. Ha kivisznek, örülök, ha nem, akkor sincs nagy baj.

9 Harry Redknapp

Noha Redknapp olyannyira kimozdíthatatlannak tűnik a White Hart Lane-ről, mint egy elefánt a porcelánboltból, de azért nyáron megvolt az esélye annak, hogy a Tottenham Hotspur mesterét lapátra teszik, hiszen a csapat várakozáson alul szerepelt a bajnokságban az előző idényben. „Arry’ erre méltó választ adott: egy dinamikus, lendületes, határozott és gólveszélyes csapatat csinált a londoniakból, amely jelenleg dobogós a Premier League-ben. A Spurs mentálisan is nagyon erős volt az ősszel, nagyon meglepő lenne, ha tavaszra összeroppannának.

Az eredmények eddig Redknappet igazolják. Jobban kézben tartja a klubon belüli mechanizmusokat, igyekszik maga felügyelni az utánpótlást is. Előtérbe helyezte azokat a játékosokat, akik alkalmasabbak a gyors, egyérintős játékra. Egyre többen ismerik el szaktudását, és állítólag nem zavarják azok a pletykák sem, miszerint ő lesz az angol válogatott következő szövetségi kapitánya. Az is erre utal, hogy egyre látványosabban igyekszik jóban lenni az angol sajtóval.

Persze erre akkor volna a legnagyobb esély, ha Fabio Capello csúnyán megbukna a válogatottal. És mivel 2012-ben rendeznek egy Európa-bajnokságot, ahol erre van némi esély, így könnyen kitalálható, hogy miért lehet sorsdöntő év ez Redknappnek. Nyugdíjba még nem fog menni, az biztos.

Következik:

Január 11. IV. (befejező) rész: Dzsudzsák Balázs, Egervári Sándor, Kassai Viktor

Az eddigi részek:

2012 – a sorsdöntő év (I. rész): Mario Götze, Oriol Romeu, Giovanni Trapattoni

2012 – a sorsdöntő év (II. rész): Cristiano Ronaldo, Ross Barkley és Raheem Sterling, Edin Dzeko