„Zapatero, Radičová és sorolhatnánk a többieket: elég sok áldozata volt már az euróövezet válságának, most Sarkozy is sorra került” – Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója így kommentálta a francia elnökválasztás vasárnapi második fordulójának egyik fő tanulságát. Jelezte, a voksoláson győztes François Hollande két nap múlva indul Berlinbe, ahol az új külpolitikai irányvonalról is lehullhat a lepel. Május közepén aztán jöhet majd a G8 csúcs előtti Hollande–Obama találkozó Camp Davidben.
„Van egy neves francia közgazdász szerzőpáros, amely minden francia választás eredményét megsaccolja előzetesen. Alapvetően a regionálisan lebontott munkanélküli-adatok alapján dolgoznak. Szinte mindig jól tippelnek, most azonban tévedtek” – szemléltette Gazdag Ferenc különleges példával, hogy a biztosnak tűnő előzetes várakozások olykor tévedhetnek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára a legpontosabb előrejelzőnek a társadalom közérzetét nevezte, ezenfelül komoly befolyásoló tényező a globalizáció, és mindennél aktuálisabb iránymutató az euróövezet válsága. Ezeknek a kihívásoknak a szempontjából Franciaország nagybetegnek tekinthető.
Gazdag Ferenc a választás hátteréről, az előzményekről értekezve kiemelte, hogy a 150 éve tartó demográfiai növekedés európai megtorpanása Franciaországot nem sújtotta nagy mértékben, és ez nem csupán a bevándorlásnak köszönhető. Kitért azokra a belpolitikai viharokra, melyeket Sarkozynek át kellett vészelnie, hogy keresztülvigye a nyugdíjkorhatár 62 évre emelését. „A franciáknál egyetlen környező ország lakói sem dolgoznak kevesebbet, még a korhatáremelést követően sem” – fogalmazott Gazdag. Azt már csak csendben jegyezzük meg: Hollande ezen a laza gyeplőn akar tovább engedni.
Hatmillió gettólakó országa
Az előadás során elhangzott: Franciaországban évi 160 ezer fiatal hagyja el a középfokú oktatást úgy, hogy nincs semmilyen képzettsége, szakmája. Ez is tevékenyen hozzájárul a társadalom marginalizálódásához. Nagyjából hatmillióra tehető a társadalmi deviancia hordozóinak száma, akik gettókban élik mindennapjaikat. „Hollande soha nem sértette meg a Magreb térségből érkező bevándorlókat, itt tiszta lappal indul, míg Sarkozy korábban többször is” – tette hozzá Fejérdy Gergely, a Külügyi Intézet munkatársa.
A válságot Franciaországban nem az ingatlanpiaci buborék kipukkanása okozta, hanem az adósságnövekedés. Az a politika, mely ennek gátat kívánt szabni, egyszer már megbukott, így jött a baloldali váltás 1981-ben. Akkor a belső kereslet növelésével kívánták növelni a gazdaságot. Gazdag Ferenc hangsúlyozta, a francia társadalom hosszú ideje többet fogyaszt, mint termel, így hiába bármilyen új gazdaságpolitika, heves társadalmi megrázkódtatások jöhetnek. 2000 óta Franciaország 1,2 százaléknál nem tudott nagyobb GDP-növekedést felmutatni, így a szakértő szerint teljesen irreális elképzelés, hogy majd ebből finanszírozzák az államadósságot.
Marad a tandem
„Franciaország és Európa most választ kaphat arra, milyen Európa-politikára számíthat Hollande részéről. A »Merkozy-tandem« egyelőre kevesebb hasznot hozott a franciák számára, mint a németeknek” – nyomatékosította Gazdag Ferenc. Azt a lehetőséget teljességgel kizártnak tartotta, hogy Franciaország most szembefordulna Németországgal, ugyanis az unión belül a két ország egymásra van utalva.
„35 éve betöltött vezetői szerepe most megváltozik, saját szavaival nagyjából így fogalmazta meg politikai jövőjét Nicolas Sarkozy vasárnap este” – vélte Gazdag Ferenc. Az NKE tanára kérdésünkre elmondta, Sarkozy nem vállalja a nemzetgyűlési választásra készülő kampány vezetését, de ez abszolút nem zárja ki a más jellegű politikai szerepvállalást. A kérdés valójában az: mennyire fáradt el a leköszönő elnök. „Lehet Sarkozyre a neogaulle-ista hagyaték sikeres kezelőjeként tekinti, csakúgy mint Chiracra? A másik fontos kérdés, hogy létezik-e olyan politikai erő, amely három évtizednyi politikai tapasztalatot simán kidob az ablakon. Politológiai kérdés, milyen formáció jöhet létre ezután a jobboldalon, az viszont biztos, hogy maga az UMP egyértelműen Sarkozy nevéhez, politikájához kötődik.”
Az elnökválasztás komoly következményének nevezte a szélsőséges pártok fellendülését, elsősorban a Nemzeti Frontét. Gazdag Ferenc egy retorikai érdekességre is felhívta a hallgatóság figyelmét: Hollande és Sarkozy az éles küzdelem közepette sem felejtette el méltatni a másikat vasárnap esti beszédében. Sarkozy sok sikert kívánt ellenfelének, míg az új elnök megköszönte Sarkozynek az elmúlt öt év munkáját. Közép-európai vagy magyar szemmel nézve igen furcsa, sőt idegen gesztusról beszélhetünk.
Plafonig ér az adósság
65 millió franciából 5 millió született külföldön, az ő szüleik viszont már francia állampolgárnak vallhatják magukat. A muzulmánok aránya 9–10 százalék között mozoghat, a XIX. század óta azonban a vallási megoszlás nem mérhető törvényes eszközökkel – bombázta számadatokkal a megjelenteket Fejérdy Gergely. Elmondta, évente 180–200 ezer fő kér bevándorlási engedélyt Franciaországba, és többségük meg is kapja.
2011-ben még 84, 2012-ben pedig már 91 százalékra rúgott a GDP-arányos államadósság, mely most 1800 milliárd euróra tehető. A munkanélküliek száma több mint 200 ezerrel nőtt Sarkozy alatt, jelenleg 10 százalékon áll. Az államháztartási hiány 5,2 százalékos, Hollande ígéretet tett rá, hogy 2017-re 3 százalék alá szorítja. Fejérdy a számtengerben azt is megemlítette, hogy 1990 óta majdnem a felére csökkent Franciaország világgazdaságban betöltött szerepe.
Érvénytelen milliók
A választásokhoz visszakanyarodva a szakember kitért rá: Hollande semmiféle kormányzati tapasztalattal nem rendelkezik, amiből akár előnyt is lehet kovácsolni, hiszen tiszta lappal indulhat. Sarkozy karrierjét ezzel szemben komoly szégyenfoltok tarkítják. Fejérdy Gergely érdekességnek tartja, hogy a voksolók 6 százaléka érvénytelen cédulát hajított az urnákba, ami nagyon magas arány. Ez a több millió szavazat fontos lehet majd a nyári nemzetgyűlési választások idején.
„Mindkettejük vasárnapi beszéde Franciaországról, illetve Franciaországnak szólt, és egységre szólított fel. Lezárták a rivalizálást, ez pedig például a magyar füleknek nagyon furcsa lehet” – csatlakozott Gazdag Ferenc véleményéhez. Az, hogy viszonylag kicsi volt a különbség a két jelölt szavazatszámai között, Sarkozynek pozitív. Az UMP jelöltje nem is elsősorban az általa folytatott politikája, inkább stílusa miatt bukott meg, vélte Fejérdy.
Mindenki nyögni fog
Hatvan pontból álló programjára kitérve úgy fogalmazott, Hollande-nak mindenképpen választ kell találnia adópolitikája miértjére. A tervek szerint ugyanis a 150 ezer euró feletti fizetések adókulcsát megemelné, az 1 millió euró felett keresők pedig 70 százalékot adóznának jövedelmükből. Az új elnök emelné továbbá a társasági adót is, így túlzás nélkül állítható: az egész társadalom nyögheti a jelentős adónövekedést, amely átlagosan 8 százalékos lesz.
„Az első fordulóban elért eredmény határozottan kedvezőnek mondható Le Penre névze, ugyanakkor a Nemzeti Front tipikusan az a párt, mely az elnökválasztás sikerét nem tudja kamatoztatni a parlamenti voksoláson” – húzta alá az MNO kérdésére Fejérdy Gergely. Kifejtette: eddig a Sarkozy-ellenesség mozgósította a szélsőjobboldalt, most új helyzet áll elő. Innentől minden bizonnyal a rendszerellenesség, az unióellenesség dominál majd. Az MKI tudományos munkatársa hangsúlyozta: a szocialista pártot 30, a Baloldali Frontot 8–10, az Eva Joly vezette Zöldeket pedig 5 százalék körül várják az elemzők. A baloldal erősödése mindenképpen a belpolitikai ügyek felé fordulást vetíti előre. A nemzetgyűlési voksoláson ugyan nagyon kicsi rá az esély, de akár még egy baloldali nagykoalíció létrehozása sem ördögtől való gondolat. Fejérdy rögzítette: erre még soha nem volt példa Franciaországban. Hollande választási ígéreteit az elemző veszélyesnek nevezte. „Az új elnök két tűz közé szorult, ugyanis a belpolitikában is adnia kell, és az unió felé is együttműködési szándékot kell mutatnia. Ha a nagy kérdésekre, mint az adórendszer vagy a nyugdíjkorhatár, nem ad gyors választ, már ősszel újra utcára vonulhatnak a franciák.”
Hollande Európa-politikája egyelőre nem teljesen világos, így Fejérdy, annyi azonban bizonyos, a megszorításokkal szemben gazdaságserkentésre törekszik majd. Nem lehet azonban teljesen lezárni a megszorításokat, hiszen az államadósság azonnal megindulna felfelé.
Az MKI munkatársa több lehetséges politikai forgatókönyvet is felvázolt a jövőre nézve. A miniszterelnök minden valószínűség szerint a Jean-Marc Ayrault – Martine Aubry párosból kerülhet ki. Utóbbi Jacques Delors lánya, így megválasztása esetén sejthető, milyen politikai krédót vall majd. A felmérések szerint az UMP és a szoci szavazók nagyjából azonos arányban voksolnának a nyári nemzetgyűlési választásokon. A Front viszont akár a 20 százalékot is megcélozhatja. Érdekesség, hogy a Nemzeti Front táborának több mint 70 százaléka kötne szövetséget nyáron az UMP-vel, az UMP-seknek nagyjából fele hajlana megállapodásra.
