Pünkösd: a passiókban a játék a lényeg

Az idei pünkösdkor három passiójáték közül is választhatunk. Utánajártunk a közösségteremtő játékok történetének, amelyek talán nem is a nézők, hanem a mintegy százötven szereplő miatt igazán fontosak.

Passiók szempontjából mindenképpen sűrű évünk van, mert idén három lehetőség is adott, hogy átéljük a középkort, de legalábbis a barokkot. A lelkes helyi erőknek mindig akad némi szakmai segítségük is, de húsz hivatásos színházi ember már bőven elég ahhoz, hogy összetartsa a százötvennél is több amatőr szereplőt. Ez része a hagyománynak, Oberammergauban szinte az egész település részt vesz az előadásban, és nincs ez másképp Budaörsön és Magyarpolányban sem. Persze az egész erős túlzás, de azért van abban valami felemelő, mikor egy település közös erővel létrehoz valamit, és ebben az ügyben az ötéves éppen úgy nélkülözhetetlen, mint a hetvenesztendős. Ilyen alkalom még a legjobban szervezett településeken is ritkán akad, főleg mert egy ilyen előadásban biztosan nem nyögve és kötelességből vesz részt az ember, hanem örömmel, szívesen. Különben nem is csinálnák. A passiókban a játék a lényeg, és azok, akik részt vesznek benne. Fontosabbak, mint a közönség, vagy a szoros értelemben vett színházi minőség.

A két hagyományos passióhoz az idén egy harmadik is csatlakozik. Kecskeméten nem pünkösdkor, csak a jövő hétvégén mutatják be az Újvilág passiót. Ők egy kicsit másképp gondolkodtak, színházi produkciót építettek a hagyományra: a Kecskeméti Katona József Színház és a Kecskemét Táncegyüttes saját koreográfiával, irodalmi műveket is felhasználó saját szövegkönyvvel és a darabhoz komponált zenével újszerűen próbálja megközelíteni a passiótémát. Annyiban viszont őrzik ők is a hagyományokat, hogy az előadás szabadtéri lesz – az arborétumban tartják –, és a színház művészei mellett szerepelnek benne kecskeméti lakosok is.