Este tíz óra után néhány perccel jelent meg Bud Spencer hivatalos Facebook-oldalán a hír: „Sajnálattal tudatjuk, de Bud már a következő útja felé repül. Pedersoli család.” Később a hírt fia is megerősítette az olasz sajtónak: „Apám békésen ment el 18.15-kor, nem szenvedett fájdalomban. Utolsó szava az volt: Köszönöm.”
A színész a sport révén magyar kötődéssel is bír, hiszen hazánk csapatával játszotta utolsó profi vízilabda-mérkőzését – derül ki Bud Spencer Wikipédia-oldaláról. Az írás felidézi Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó visszaemlékezését, melyben a későbbi Bud Spencer arra kérte őket, hogy a fejét ne vegyék túlságosan kezelésbe, mert már aláírta hollywoodi szerződését. A magyarok belementek a dologba, de csak úgy, ha a mérkőzés után elénekel egy dalt.
„A mérkőzés egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. A magyarok körbeadogatták egymás között, mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem kellett törődnie, minden figyelmét az olasz fogsorára összpontosíthatta. Pedersoli halálra vált arccal kapkodta a fejét a horgok és felütések elől. Az öklök és könyökök azonban szerencsére mindannyiszor időben megálltak, nem okoztak sérülést. A magyar válogatott végül 7:3-ra nyert, és a győzelmi banketten behajtotta az ígért dalt a később Bud Spencer néven híressé lett főhősünktől.” (Dr. Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok)
1967-ben költözött Amerikába, ahol első tengeren túli filmje, Isten megbocsát, én nem! során megnövesztette szakállát, és felvette a Bud Spencer művésznevet. Nem mellesleg itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is, és derült ki az is, hogy Olaszországban már egyszer szerepeltek együtt az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön. Mivel közös jelenetük nem volt, nem valószínű, hogy akkor találkoztak volna – írja a Wikipédia.
Hosszú pályafutása nem ismeretlen a magyar nézők előtt sem, valóságos kultusz épült ki személye körül. Sziluettjével díszített pólót szívesen viselnek fiatalok és idősebbek is.
