Közgondolkodásunk torzulásaként fogható föl, hogy Trianonról szólva rendre csak az előzményei és a következményei kapnak figyelmet. Azt azonban nem szokás hangoztatni, hogy a nemzeti tragédia elkerülhető lett volna. Sőt a történelemtudományban is erős nyomást fejt ki az az irányzat, amely Trianont elkerülhetetlen, törvényszerűen bekövetkezett összeomlásként állítja be.
El kell választani a Trianont magyarázó, az odáig vezető utat bemutató történészi törekvést – amely természetesen megfogalmaz fontos tanulságokat – attól, hogy megvizsgáljuk, melyek voltak a közvetlen kiváltó okok, amelyek romba döntötték a régi Magyarországot. Ezek között kiemelt helyet foglal el a katonai összeomlás.
Nagyon gyakori, történészek részéről is, abból a helyzetből levezetni Trianont, hogy az első világháborút az Osztrák–Magyar Monarchia elvesztette. Ámde a háborúvesztés pillanatában nem volt Magyarországon ellenséges haderő. Pusztán a világháború elvesztése, a Monarchia elbukása nem ad rá magyarázatot, hogy miért kellett széthullania Magyarországnak is.
Szokás a nagyhatalmakat és a nemzetiségi függetlenedési mozgalmakat hibáztatni. Mindkettő utólagos jogcímkeresés. Például a gyulafehérvári román gyűlésnek a világon semmilyen kötelező ereje nem volt. Utólag vált hivatkozási alappá, miután a román haderő birtokba vette a magyar területeket, kész helyzetet teremtve.
Ha a valódi okokat keressük, amiért széthullott az ország, akkor az 1918. október–novemberben egymást váltó magyar kormányok felelősségéhez lyukadunk ki mint legfontosabb, sorsformáló tényezőhöz. A közgondolkodásban még mindig inkább fontosságát megillető figyelmet kap ez az időszak, mint a történészi munkákban. Nincsenek megnyugtatóan kutatva és publikálva 1918 októbere második felének katonai döntései, Károly király és környezete elhatározásainak háttere, annak a figyelemre méltó ténynek a magyarázata, hogy feltűnően erélytelenül kezelték a feltörő, bolsevista indíttatású lázongást.
Ablonczy Balázs a kutatócsoportja centenáriumi kutatási programjáról írva meg sem említi ennek a szerteágazó, elégtelenül kutatott és kétségtelenül legfontosabb kérdéskör vizsgálatának szándékát.