Rejtélyes halál – Helyszínelők a Nemzeti Múzeumban

Öngyilkosság vagy gyilkosság? Rendőrségi szakértők újrajátszották Teleki László végzetes éjszakáját, hogy közelebb vigyenek a tragédia körülményeinek tisztázásához.

M. Lovas Krisztina hangsúlyozza, hogy a haláleset rendkívül kényes helyzetet teremtett nemcsak a hatalom és Teleki politikai ellenfelei, hanem a Határozati Párt számára is. A közvélemény megnyugtatása érdekében azonnali és szakszerű vizsgálatot kellett lefolytatni, nehogy az indulatok elszabadulása a Habsburg önkényuralom elleni tüntetéssé fejlődjön.

A nyomozás eredménye szerint Teleki öngyilkos lett, ezt a tényt a történészek is elfogadják, ám számtalan apró részlet kérdéseket vet fel – teszi hozzá. Ezek egyike Teleki unokaöccsének és pártja egyik alvezérének, Tisza Kálmánnak a látogatása: a jegyzőkönyv szerint ugyanis előző este hét és kilenc között tartózkodott a grófnál. Igen ám, de a házmesterné tanúvallomásában a távozás időpontját jól láthatóan meghamisították. A 11-es számjegyet más tintával 9-re változtatták, tehát Tisza valójában legalább három és fél órát töltött a palotában, s nem sokkal a végzetes pisztolydörrenés előtt távozhatott – emeli ki M. Lovas Krisztina, Hatos Géza és Szabad György kutatására hivatkozva.

A történész hangsúlyozza: Telekinek ezekben a napokban azzal kellett szembesülnie, hogy saját pártjának vezérei sem követik radikális, valójában az emigráció politikáját tükröző nézeteit, hanem ők is egyezkednének az uralkodóval, csak magasabb árat kérnének, mint Deákék. Ezen a ponton pedig – talán éppen a Tiszával folytatott végső beszélgetés hatására – eljuthatott odáig, hogy „egész élete értelmetlenné vált”.

Nemcsak Teleki nagyszerű egyénisége, hanem egy végtelenül izgalmas történelmi pillanat újabb részletei is feltárulnak a kiállításon és a hozzá kapcsolódó rendezvénysorozaton – jegyzi meg Csorba László, hozzátéve: 1860–61 döntő választóvonal volt forradalom és kiegyezés között. Hiszen ekkor dőlt el a választás Kossuthék és Deákék útja között, vagyis hogy hozzájárulunk-e egy olyan Habsburg Birodalom restaurálásához, amely a térségben eltorlaszolja a népek modern nemzetté fejlődésének útját.

Teleki László nagy figurája a kornak, igazi államférfi, olyan jellem, „akinek a becsület nem csak hangok sora” – ezért szeretnék őt visszahozni a köztudatba, ez is a kettős jubileumra időzített kiállítás célja. „Pártja többségben volt, hogy lehet, hogy a vezető mégis öngyilkos lesz?” – teszi fel a költői kérdést Csorba László.

„A polgárosodás alapvető feladata volt a rendőrség korszerűsítése, ennek pedig kiemelkedő pillanata e tragédiának a vizsgálata – hiszen ekkor került sor az egyik első szakszerű helyszínelésre hazánkban. Így a mi kiállításunk egy történelmi fordulópont és egy csodálatos szaktörténeti pillanat felidézése is egyben. Közben pedig olyan együttműködés jött létre a Rendőrtiszti Főiskola, az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet és a múzeum között, amely kitágítja az intézmény lehetőségeit” – hangsúlyozza Csorba László.

Május 8-án, reggel fél nyolckor értesítették Thaisz Eleket a halálesetről. A gróf szobájában az ágy mellett feküdt, arccal a plafon felé. Vérnyomok csak Teleki közelében voltak, a golyó a mellkasnál hatolt be, majd az első ágyékcsigolyát keresztülfúrva az izomban megállapodott. A holttestről és környezetéről Mayer György készített fényképeket, ezek a magyar kriminalisztika történetének első helyszíni sztereofotói.

---- A helyszínelés ----

Helyszínelők akkor: Thaisz Elek, a Pest városi rendőrség első főkapitánya, Thanhoffer Pál, Pest város tiszti főügyésze, Flór Ferenc városi főorvos, Kovács Sebestyén Endre sebész.

A korabeli helyszínelést a szakma élvonala végezte, ezért mi is a legjobbakat kértük fel, amikor újra lefolytattuk a szemlét – veszi át a szót Anti Csaba László alezredes. Ha a mai modern kriminalisztikai eszközök már akkor is a szakemberek rendelkezésére álltak volna, vélhetően kevesebb nyitott kérdés marad a gróf halálával kapcsolatban – mondja a Rendőrtiszti Főiskola oktatója. És akkor: milyen munkát végeztek a helyszínelők 150 éve? Fontos mérések maradtak el, valamint gyakran csak a következtetéseiket írták le, az alapul szolgáló tényeket nem, így ma már nehéz konklúziókat levonni, csak verziókat lehet felállítani – említ néhányat a hiányosságok közül Gárdonyi Gergely. Az alezredes hozzáteszi: bár összességében jól dolgoztak az elődök, a jegyzőkönyv alapján azonban az eset több momentuma nem életszerű. Ráadásul a pisztolykészlet és Teleki ruhája sem maradt fenn. A gróf személyes tárgyait ugyanis visszaadták a családnak, majd minden eltűnt. A jegyzőkönyvben rögzítették azt is, hogy a helyszínt Mayer György fotográfus lefényképezte. Arról, hogy az elkészült felvételeket a fényképész kinek adta át és azután hová lettek, ma semmit nem tudunk. A kiállításon bemutatott eredeti sztereo-fotográfiákat a Dessewffy család egy tagja ajándékozta a múzeumnak 1941-ben.

…és most: Anti Csaba László rendőr alezredes, Bozó Csaba rendőr alezredes, igazságügyi biológus szakértő, Gárdonyi Gergely rendőr alezredes, Hegyi István igazságügyi fegyverszakértő, Kosztya Sándor rendőr őrnagy, igazságügyi orvosszakértő.

Már a korabeli helyszínelők is modellezték, vajon elférhetett-e még egy ember (a gyilkos?) Teleki holtteste és az éjjeliszekrény között. Arra a következtetése jutottak, hogy a harminc-egynéhány centiméteres pisztoly mellett már nem maradt hely másnak.

Ugyanakkor a boncolás során feltárt lőcsatorna alapján a golyó 45 fokos szögben hatolt be a testbe, tehát a fegyvert nem vízszintesen tartották, így elvileg maradhatott elég hely egy másik személy számára is – mutat rá egy újabb érdekességre Anti Csaba László. Napjaink „pesti helyszínelői” szerint úgy biztosan nem történhetett az eset, ahogyan azt a korabeli szemlejegyzőkönyvben valószínűsítették, vagyis hogy a grófot a halált okozó lövés álló helyzetben, arccal az ágy és az éjjeliszekrény által képzett szeglet felé fordulva érte, ami után egyenesen hanyatt esett, mégpedig azon a helyen, ahol a holttestét megtalálták. Ez esetben ugyanis szükségszerűen sérülés(ek)nek kellett volna keletkezni a testen, márpedig a jegyzőkönyv tanúsága szerint „valami sértésnek, erőszaknak vagy ellenszegülésnek semmi nyoma”. Ugyanakkor ez a lőcsatorna létrejöhetett úgy is, hogy az ágyon ülve, könyökét a lábán megtámasztva húzta meg a ravaszt. Ez azonban újabb kérdést vet fel: ez után képes volt-e olyan mozgásra, hogy az ágy mellett, a padlón „hanyatt fekve tökéletesen kinyújtott állapotban” találjanak rá? Mindez pedig azt valószínűsíti, hogy a helyszínelők kiérkezése előtt megmozgathatták a holttestet.

Egy korabeli elöltöltős pisztoly, textília, sertéshús, oldalas és bőr segítségével Hegyi István fegyverszakértő vezetésével sikerült szemléltetni, milyen annak a látványa, amikor a lövés közvetlen közelről éri a testet. Ennek kapcsán a szakértő megjegyzi, hogy a kísérlet során a golyó és a pisztolycsőből kiáramló gáznyomás a testbe rengeteg szennyeződést vitt be. Ilyenekről a boncolási jegyzőkönyvben azonban nem tettek említést, mint ahogy a bemeneti seb állapotát sem rögzítették pontosan. A lövés rekonstruálása során a fegyver által keltett hanghatást is megvizsgálták a mai kor szakértői, hiszen a házban lakók vallomása szerint a lövést senki sem hallotta. (Igaz, a házmester felesége és lánya éjfél körül hangos csattanásra lett figyelmes, de azt közönséges ajtócsapódásnak vélték, fél kettőkor pedig a Szerviták terén szolgálatot teljesítő boltőrnek úgy tűnt, mintha egy boltajtó lakatját ütötték volna le.) Hegyi István beszámolója szerint ugyanakkor a lőkupacs csattanása két szobával odébb is jól hallható volt, pedig az a lövés zajának csupán tizedével jár.

Mégis mi történhetett? „Úgy vélem..., Teleki László valóban agyonlőtte magát a május 8-ára virradó éjszakán – és ezt a legközelebbi szomszédok, (Teleki) Gyula és (Teleki) Sándor az inasokkal együtt azonnal meg is hallották. Nyilván behatoltak a szobájába, segíteni akartak, majd konstatálták a véget, és elrendezték úgy a helyszínt, ahogy helyesnek látták. Reggel pedig hivatalosan értesítették a főkapitányt, akivel – alighanem Tisza Kálmán és barátai szoros közreműködésével – előre megbeszélték, mi kerüljön bele a hivatalos vizsgálati dokumentumokba” – írja Csorba László a kiállítás katalógusában. És hogy miért lehetett erre szükség? Hogy a párt vezetőinek közvetett felelősségére „való legtávolabbi utalásokat is eltüntessék”.