A tusványosi beszéd

Magyarország a Fidesz-kormány alatt is egy következmények nélküli ország maradt.

A kormányfő Kósa Lajosra mint ötletgazdára hivatkozva csupán egyetlen cselekvési tervet nevezett meg a nemzet számára. Azt, hogy sokasodjon. A javaslat amiatt is különösnek hatott, mert miközben az afrikai országok hatalmas népszaporulatát tragikus jövőképként festette fel, a népesség fogyásának megállítását tartotta számunkra egyedül üdvözítőnek. Ami valóban fontos dolog, de nem biztos, hogy az afrikaiakkal versenyre kelve kellene elérni. A születésszám növekedése idehaza csak az egyik meghatározó, és nem is a legfontosabb elem. Ennél jóval fontosabb a magyarok kivándorlásának megállítása. Sokkal többet veszít ugyanis a nemzet az elvándorlókkal, mint a még meg nem születettekkel. Az emberek külföldre távozása családok létrejöttét akadályozza meg, utódaik pedig már más nemzetet fognak gyarapítani. Orbán Viktor szerint Lengyelországgal együtt az EU legsikeresebb térségéhez tartozunk, amit gazdasági mutatókra alapozva állított. Ugyanakkor nem teljesen érthető, miért. Ismert tény, hogy a rendszerváltás óta húszmillióan hagyták el ezt a térséget. S vajon miért mennek el még mindig tömegesen az emberek, ha a hazájukban bízhatnak, és nem a Nyugat centrumországaiban?

Nem esett szó a beszédben sem a pazarló korrupcióról, sem a kormányhoz közeli vállalatok bosszantó versenyelőnyéről, sem a külföldi tőkét kiszolgáló gazdaságpolitikáról, amelyeknek ugyancsak óriási szerepük van az ország demográfiai állapotának tragikus alakulásában. A nemzeti retorika ellenére ez a kormány a külföldi tőkétől jobban várja a felépülést, mint bármelyik elődje. A tengernyi közpénztámogatással és adókedvezményekkel ideédesgetett külföldi vállalatoknál dolgozó összeszerelők ugyanolyan technológiával és ugyanazt csinálják, mint Nyugaton, csak sokkal alacsonyabb bérért. Ezért kell az egész ország bérszintjét mélyen a nyugati alatt tartani, és a családoknak emiatt nincs többletfogyasztásuk, ami másoknak adna munkát a szolgáltató szektorban. Emiatt nincs felhalmozás sem, amely az egyéni beruházásokkal ugyanezt eredményezné. És ezért nincs jövőkép, ezért van az exodus. Pedig harminc év alatt történelmi léptékben fejlődhettünk volna – a kormányfő által is emlegetett példákat említve – Dél-Koreához, Szingapúrhoz és más államokhoz hasonlóan. Helyette azonban történelmi léptékben épülünk le, demográfiailag, valamint vagyoni és tudati állapotunkat tekintve, és ma sincs fordulat, ma sincs nemzetstratégia a leépülés megállítására.

Tusványos iránt a figyelem óriási. Mára hagyománnyá vált, hogy a kormány szándékait ekkor és itt lehet a leginkább megismerni, pedig politikai események egész évben zajlanak. Nem jó azonban, ha ekkora a különbség a hivatalos beszéd, a mindennapi közlések és a valóság között. Tusványostól sem kellene mást várni, mint a hétköznapoktól, ez a demokrácia lényegéhez tartozik. Ha különbség van közöttük, akkor az baj.