Colorado

„A röpcédulák 1956 őszétől nem jöttek többé. A krumplibogarak ellenben – talán mementó gyanánt – itt maradtak velünk.” Benedek Szabolcs írása.

Benedek Szabolcs
2016. 11. 01. 18:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Régi nyarakon, amikor úgy látta, hogy a szokottnál is jobban unom magamat – nem köt le se az olvasás a verandán, se a szünidei matiné bámulása a tévében, ráadásul mindezt oly módon hozom mindenki tudomására, hogy pálcát húzogatok végig a tyúkketrec kovácsoltvas kerítésén, nem csupán riadalmat keltve vele a baromfik között, hanem föl is borzolom nagyszüleim amúgy se kötélből font idegeit –, nagyapám megelégelte a dolgot, és a kezembe nyomott egy dunsztosüveget, majd rám parancsolt, hogy menjek ki a ház mögé, a veteményeskertbe krumplibogarakat szedni.

Nagyapám precíz ember volt, semmit nem bízott a véletlenre. Az üveg felébe vizet töltött, majd gondosan belenyesegette néhány gyufának a fejét. Erre, mármint a gyufaszálak eltávolítására azért volt szükség, nehogy a bogarak menedéknek használják őket, és fölkapaszkodva rájuk megússzák vagy legalábbis késleltessék a fulladásos halált. Amelyet pedig nagyapám – talán valamelyik szerda esti nyugatnémet krimiben látta a módszert – a gyufafejből kioldódó foszfor révén igyekezett minél előbbre hozni. A feladat nekem se volt ellenemre. Végre hősnek érezhettem magam! A krumplibogár ugyanis nemcsak rusnya, hanem veszedelmes kártevő. Ráadásul igen szapora: ha megráztam a krumpli szárát, nem lehettem biztos abban, hogy az összes bogár belepotyogott az üvegbe. Meg kellett néznem a levelek alját is: oda tapadtak a peték meg az azokból frissen kikelt egyedek, amelyek a felnőttektől eltérően még nem viselték a jellegzetes barna csíkos páncélruhát, ellenben vöröslöttek, akár a ribizli.

A krumplibogarat az amerikaiak szórták le repülőről azért, hogy kárt okozzanak a népgazdaságnak – legalábbis ezt mondták az ötvenes években nagyapáméknak. Akkortájt nem is krumplibogárnak hívták őket, hanem kolorádóbogárnak, merthogy állítólag onnét származnak. Abban az időben a legtöbb dolognak, ami Amerikához köthető, Co­lo­rado volt a mellékneve – mifelénk valamiképpen ez a téglalap alakú vadnyugati állam testesítette meg egész Amerikát. Hogy valóban szórták-e, vagy csak a propaganda állította így, manapság nemigen lehet eldönteni, mindenesetre tény, hogy a krumplibogár a második világháborút követően jelent meg Magyarországon. Persze érkezhetett vonaton vagy hajón is, egy nyugatról származó élelmiszer-szál­lítmány nemkívánatos csatolmányaként.

Ha kolorádóbogarak nem is föltétlenül potyogtak az égből, papírlapok időnként bizonyosan igen. Apám olykor kisebb köteggel összeszedett belőlük. Ott voltak mindenütt: a ház körül, az udvaron, a szénaboglyában meg persze a veteményesben is, ahol apámnak iskola után, leckeírás előtt a kolorádóbogarakat kellett összeszedegetnie – dunsztos­üvegbe, akárcsak három évtizeddel később nekem, azzal a különbséggel, hogy akkoriban, ha nagyapám bevitte a tanácsházára az üveget, a bogarak súlyától függően néhány forintot adtak érte. A papírlapok közül pedig azokra, amelyek nem lettek a tanyára érkezvén tyúkszarosak, rajzolni lehetett. De csak a hátoldalukra, lévén hogy elülső oldalukon már eleve volt rajz. A rajta lévő alakok közül apám csupán Rákosi elvtársat és Sztálin apánkat ismerte föl. Azt is észrevette, hogy utóbbi csukott szemmel fekszik, a többiek körülötte sírnak, a föléje pingált feliratot viszont nem értette, hiába betűzte ki olykor hangosan is, miszerint a magyaroknak nem kell aggódniuk, a végzet előbb-utóbb mindenkit utolér. Igaz, nem is volt lehetősége sokat morfondírozni, ugyanis amint nagyapám meglátta, mit készül kiszínezni, elszedte apámtól nemcsak ezt a lapot, hanem a többit is. Rögtön tűzre dobta mindet, majd alaposan leszidta megszeppent apámat, és szigorúan meghagyta neki, hogy amennyiben legközelebb ilyen lapokat talál, azonnal adja oda.

A röpcédulák meteorológiai ballonokban érkezhettek Magyarország fölé. 1956 őszén aztán világossá vált, hogy a világpolitikai status quo évtizedeken keresztül szétrobbanthatatlan lesz. A röpcédulák onnantól fogva nem jöttek többé. A krumplibogarak ellenben – talán mementó gyanánt – itt maradtak velünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.