Köveskáli komfortzóna

Az eddigi megpróbáltatásokat túlélő falusiak a relatív biztonság állapotából kihullva újfajta veszélyek kellős közepébe kerülnek.

Sorozatunkban az eddigi megpróbáltatásokat túlélő falusi lakosság a relatív biztonság állapotából kihullva villámgyorsan újfajta veszélyek kellős közepébe kerül. Véget érnek a nagy kerti partik, bezárnak a csúcsgasztrohelyek, siklóernyő sem száll föl többet a Csobáncról. Elmaradnak a hátizsákos, biciklis turisták. A tömeges elvándorlás folytatódik, de létezik egy kemény mag, amelyik eldönti: „Mi márpedig maradunk.” Az eddig békében élő ős-köveskáliak meg a közéjük települt hedonista közgazdászok és mérnökemberek, vállalkozók és művészek, ápolt szakállú, ötvenes „fancy hips­terek” az első évad közepén azzal szembesülnek, hogy pillanatok alatt kell megtanulniuk védeni magukat az élőholtaktól.

Az eddig a túlfinomultság fellegvárának számító Art Innben, az egykori úri kaszinóban, amelynek mennyezetfreskója ritkaságnak számít a régióban, nem áll meg az élet, mert oda költözik a helyőrség. Mostantól honvéd ezredesek és tábornokok vacsoráznak itt grillezett fogast, az úszómedence vizét viszont békalencse lepi. Katonai szállító járművek, vöröskeresztes autók parkolnak az udvarra, és tankok állnak a falu összes bejáratához.

Jó drága forgatás lesz. A második évadban fog fölépülni a kerítés a falu körül, létrejön tehát a világtól hermetikusan elzárt köveskáli komfortzóna. Borombovics és Dragóner koncepciója szerint az új évad központi problémája tehát már nem az invázió, hanem a bezártság lesz. Klausztrofóbia minden mennyiségben. A zombikra való tekintettel ugyanígy fognak cselekedni Szentbékkállán és Mindszentkállán is. Ami hihetetlen. Ezzel párhuzamosan sokféle új eszköz kerül a sorozatba, elsősorban lőfegyver.

A bátrabbak olyan védtelen zsákfalvakba szorulnak, mint Henye vagy Monoszló. Ezzel egy időben eltűnik a falunkból a Posta Laci alakította jehovista vándorprédikátor.

Az első évad záróképe a Haláp hegy kráterudvarára állított óriáskerék lesz, kabinjaiban körbeforgó boldog párokkal. Milyen lenne, ha tényleg beállítanák a filmbeli helyére? Elképesztő az a lefejezett és kibelezett vulkán a csipkézett kontúrjával, s azzal a karéj alakban hajló bányaudvarral, ahonnét a bazaltot kitermelték. Aztán itt hagyták ezt a csonka hegyet – mohóságuk világító nyomaként, a világ csúfjára. Nem festői és kalandra ingerlő látvány, mint a felébe vágott Hegyes-tű, hanem ijesztő és szégyenletes. Itt nyilvánvaló rombolás történt, s az emberi barbárság emlékműve maradt utána. Elképesztő, hogy a falusiak éppen itt nyitnak vurstlit a mi szokásosan profán forgatókönyvünk szerint céllövöldével, csíkos cirkuszi sátorral és fabódékkal.

Egyszer bejártam azt a krátert nagyapámmal, szemerkélő esőben, tépte a hajunkat meg az ő loncsos szakállát a szél. Onnan is jól be lehet látni a Balatont. Borombovics meg a kormányzati főproducer haverja talán az óriáskerék bérlését is megoldhatta volna. Örökbe is megszerzik, ha kell, mi az nekik. A jó ég tudja, miért sajnálták rá a pénzt. De sajnálták.

Egy ilyen óriási épített díszlet előtt még elsétálni is mellbevágó élmény – volna. De mivel a mi tempónk szapora, green screen előtt fogják megoldani a fölvételt, csak a háttér lesz igazi. Tudom, Géza a régimódi trükkök és a kaszka­dőr­mutatványok híve a cgi-dömping helyett, de ez most más helyzet. Ez az a látvány, amit érdemes volna klasszikus módon fölplánozni, de hát mi sorozat vagyunk. Pedig milyen jó volna, ha Borombovics westernbe illő, tágas nagytotált adna a vulkáni váratlanságokról.

Úgy tervezi, hogy a korszak valamelyik nyári slágere fogja majd aláfesteni a békésen körbeforgó kerék s az azt fölváltó fejveszett menekülés képét, ahogyan az iménti utasok szanaszét spriccelnek, minden értelemben, testrészeiket is hátrahagyva. Beszédhang levéve, csak a képkockákon látod, nemétől és habitusától függően, ki-ki hogyan dermed meg, üvölt vagy sikít félelmében.

És közben ez szól végtelenítve, megunhatatlanul: „Just fuckin’ hard / And stayin’ wild”.

Ezt dúdolja majd mindenki május táján, amikor az utolsó rész is adásba megy, ez lesz a nyári sláger a Debil Inside nevű, feltörekvő ajkai gitárzenekartól.