Ferenc, a láma, az érsek és mi

Mi, akik gyakran árvának érezzük magunkat, örülünk. Ferenc pápának.

Hegyi Zoltán
2017. 01. 30. 12:48
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A jelenet a következő: a mosolygós szemű ember a hegyek közé épített repülőtér leszállópályája mellett állva figyelte, amint a gép sikeresen landolt, majd rázkódva megállt. A férfi piros kendőt és vörösesbarna köpenyt viselt, amely alól kivillant sáfrányszínű, ujjatlan trikója, és egy hatalmas sárga ernyő védte a nap sugaraitól, amelyek meg-megcsillantak szögletes szemüveglencséin. A háttérben egyenruhás indiai katonák ügyeltek a biztonságára és arra, hogy ezúttal ne háborgathassák az újságírók. A fekete bőrű érsek kék sportzakójában és viseltes halászsapkájában lebicegett az aeroplán meredek lépcsőjén, széttárta karját, a szemüveges elé sietett, meghajolt, majd összeölelkeztek.

– Régóta nem láttalak – mondta az érsek, miközben gyengéden megérintette a szemüveges arcát, és maga felé fordította. – Nagyon jól nézel ki.

A kendős férfi csücsörített, mintha csókot akarna dobni neki, mire az érsek felemelte bal kezét, ujján megcsillant arany jegygyűrűje, és megfogta a másik állát, valahogy úgy, ahogy az unokájáét szokta az ember, azután közelebb hajolt, hogy megcsókolja az arcát. A kendős férfi nem volt hozzászokva, hogy bárki is megcsókolja, ezért kissé összerezzent, de közben vidáman fel is nevetett, amihez azonnal csatlakozott az érsek kotkodácsoló kacagása is.

Mindez nem egy eddig ismeretlen Rejtő-kézirat prológusa, hanem a dalai láma és régi cimborája, Desmond Tutu dél-afrikai érsek találkozása a dharamszalai reptéren, Douglas Abrams szemtanú és moderátor után szabadon. Abrams csak kissé később lesz moderátor, miután a világ két nagyszerű spirituális vezetője, a két hatalmas huncut már pihent egy kicsit, és nekifogott annak az egyhetes beszélgetésnek, amelyből aztán Az öröm könyve (Helikon Kiadó, 2016), ez a csodálatos boldogsághimnusz – és morózusság (jellemző módon őszentségének magát a szót is meg kellett magyarázni, végül maradtak a szomorúság mellett) elleni gyógyszer – született.

Addig is, míg a világ által belénk harapott, árokmélynek látszó sebeink varasodni kezdenek, eltűnődhetünk azon az apróságon, hogy vajon a dalai lámát hányszor csókolhatták meg egész életében, miután kétévesen elválasztották szüleitől, és egy olyan helyen nevelkedett, ahol a csók nem feltétlenül szükségszerű kísérőjelensége a szeretetnek. Amely árad ebből a két tüneményes emberből, csakúgy, mint Ferenc pápából. Aki persze sokaknak csalódást okozott. Mármint azoknak, akik úgy gondolták Róma püspökének emlékezetes buona serája után, hogy jó, itt van ez a kedves argentin bácsi, az Isten szegénykéje, majd jól ellesz a nyomorultakkal, mi meg nyugodtan játszhatjuk tovább a kisded játékainkat, hogy még több legyen belőlük. Ferenc viszont elég hamar közölte: amikor a rendszer középpontjában már nem az ember, hanem a pénz áll, amikor a pénz bálvánnyá válik, akkor a férfiak és a nők lefokozódnak puszta eszközzé egy olyan társadalmi és gazdasági rendszerben, amelyet mélységes egyensúlyhiányok jellemeznek, sőt uralnak. A piacok és a pénzügyi spekuláció nem örvendhetnek abszolút autonómiának. A szegények problémáinak megoldása nélkül a világ problémáit sem fogjuk megoldani. Programokra, mechanizmusokra és folyamatokra van szükség, amelyek a források jobb elosztására, a munkahelyteremtésre és a kirekesztett emberek befogadásának előmozdítására irányulnak.

És máris lehetett marxistázni. Ami persze eget verő butaság. A legelső-legalsó szint alulról történő kapirgálása, elszomorító még hallani is. Inkább szelíd, ám világos, határozott, tiszta beszéd. Egy megkerülhetetlen férfiútól, a világ egyik nagy spirituális vezetőjétől – tapasztalatból. Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi nemrég kötetbe rendezte a pápa megnyilatkozásait, az ezeket ért bírálatokat, valamint ezek kritikáit (Ferenc pápa: Ez a gazdaság öl, Jezsuita Kiadó, 2015): a könyvből kiderül, hogy bizonyos pénzügyi, sőt egyházi körökben nyugtalanság támadt. Félelem mintegy. Pedig hát, ne féljetek, ugye, ezt legalább az egyházi méltóságoknak ismerniük kéne. Mi pedig, akik gyakran árvának érezzük magunkat, örülünk. Ferencnek. Örülünk, mint a láma és az érsek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.