Szégyenkezve megráztam a fejem.
– Nem is olyan egyszerű Mert a Tóra többszörösen előnyben részesíti az ember jobbját – kezdett bele éneklő hangon –, lehetőleg minden dolgában részesítse az ember előnyben a jobbját a baljával szemben. A saruja leoldását, ruhája levetését a bal oldalán kezdje, mert ez a jobb megtiszteltetése, de a megkötésnél a bal előnyben részesítendő, mert az imaszíjat a bal kézre kötik. Azért ha meg kell kötnie valamijét mindkét oldalán, előbb a bal oldalról valót kösse meg, például ha a cipőjét kell megkötnie, vegye fel előbb a jobb lábára a cipőjét, de ne kösse meg, azután húzza fel a bal cipőjét, kösse is meg, és csak azután kösse meg a jobb lábán a cipőt. Valahogy így áll a Sulhan Arúhban. Milyen régen nem gondoltam erre! – csóválta a fejét, azzal nagyot sóhajtva belebújtatta jobb lábát a fekete edzőcipőbe.
– Zokni – mondtam neki.
– Micsoda? – kérdezte.
– Zoknit kéne előbb vennie.
– Látja, Miklós – nevette el magát –, a micvák közül egyről se tudok megfeledkezni, de a zoknimról igen
Hirtelen elkomorodott.
– Vagy ez már az öregség?
