Ebhitű

Aki a petíciót aláírja, kis ügyességgel visszakereshető. Örülnél, ha bekopognék az ablakodon? Van kutyád? Levágjam a fülét?

Sírdogálj csak Adem fülein meg a bánatos pislogásán. Virnyogott a szemétláda, mint akit nyúznak. Azt se tudjátok, mit jelent a kutyám neve, de a pofátok akkora, kiestek rajta. Adem annyit tesz, mint föld, mert lekushad a földre, és felpattan villámsebesen, mint egy rakéta, neki az ellenfele torkának. Ha még nem szurkoltál harci kutyának teljes lelkeddel, akkor nem is éltél, apafej! Focimeccsre járunk mi is, de ehhez képest lanyha nyúlfing. Az érzéstelenítést reklamáljátok, okosok A méregdrága fajtaversenyeitekre összevissza kaszaboljátok a kutyák fülét, hogy szép formás legyen, de az más, plasztikai műtét, altatásban végzik, és kap fájdalomcsillapítót a kincsem. Mifelénk meg embereknek nem jut fájdalomcsillapító, pedig fetrengenek kínjukban, és Allahhoz fohászkodnak, venné már el az életüket. Allahot viszont kemény fából faragták, kutyaugatás nem hallatszik az égbe. Nagyapám falujában múlt télen meghalt Murat Efendi, nem volt mit ennie. Ha küldtetek volna egy adag lazacízesítésű, proteinben dús kutyakaját, olyat, amitől emberes mocsokkal terítik be a járdákat a kis házi kedvenceitek, nos, akkor Murat Efendi még mindig élne. Baromság, akkor is halott lenne, inkább éhen vész, mintsem ebek eledelét ízlelné, igazi török. Nem is mertem volna nem meghajolni előtte, mert még lepofozza kobakomról a sapkát, vagy rásóz a botjával. Szégyenkezve oldalogtam volna el, hiába bánnék el öt Murat Efendivel puszta kézzel, nem az számít. Hanem a tisztelet, mert mifelénk még létezik. Nem a tetovált, rágózó szépfiúkat meg a konditeremben kigyúrt libákat tiszteljük, az efféle ribancoknak kuplerájban a helyük. Láttuk Murat Efendi foltos ruháit, düledező viskóját, de túl büszke volt, hogy bárkinek elmondja, mennyire felélte minden tartalékát. Mégiscsak tanító volt korábban, valamennyiünket okította régen. Mikor harmadik napja nem nyitott ajtót, rátörték, és ott találták összefagyva, finom mosollyal arcán. A fagyhalál kegyes úr, szép lassan csúsztatja ki a lelket a testből, szinte észre sem vesszük. Ahogy a gyakorlott halász húzza le zsákmányáról a halbőrt. Vagy amilyen finoman én vágom el a torkodat, ebhitű, ha egyszer megtalállak!