Mondta azt is Papó, mitől kell tartani, sose menjek tüdőszűrésre, ott kiveszik a tüdőmet, tésztaszűrőn átpasszírozzák és visszateszik, nagyon fáj az, kisfiam, egyik cimbora bele is halt. Az önkényes véradás is veszélyes, adod-adod a véred, és egyszer csak annyit adsz, hogy kiürülsz, mint egy flaska (nem tudtam, mi a flaska, de rémesen hangzott, olyan se szeretnék lenni). Meg olyan se, mint a Vegetári János, aki sosem evett rántott húst, pedig abban lakik az erő, nem is húzta soká szegény. Múltkor elkaptak pénzhamisítókat, az merő bolondság, fogni a drága jó pénzt, aztán meghamisítani, el se fogadják a boltosok. A kolbászos uborka is becsapás, nem adnak hozzá sose kolbászt, úgy kell külön megvenni.
A száraz bor ellenben pompás, beszerzed tasakban, por alakban, felöntöd vízzel, rögtön iható. Nézzem az összetevőket mindig, ne legyen semmiben pácsó, az mexikói fűszer, és istentelenül csíp, kisírom a szemem, ha hozzányúlok, ha meg kézmosatlan megyek pisilni, a kukacomról is lenyúzza a bőrt. Kerüljem a darázstésztát, összedarálják és becukrozzák a darazsakat, de így is gusztustalan. A körömpörkölt finom, csak hát manikűrösnél szerzik be a körmöt, és néha nem tisztítják meg rendesen, csupa kosz marad, vagy csak beszorul a fogad közé. Saját körmét még lerágja az ember, hagyján, de a másét!
Papó mondta, a lányok szeretik a pókot, el is képzeltem, egyszer összekapdosok százat egy zacsiba, és rászórom a Jucuskára, lássa, hogyan pókolok neki. Papó mondta, hogy a Lánchidat éjszakára betolják az alagútba, meg ne ázzon. Meg esténként elzárják a csapot, leeresztik a Dunát, és kisikálják az alját, annyi mindent összeszednek, biciklit, szemüveget, pénztárcát, sapkát, sálat, nyakláncot, kis bicskát, elcsapják az ócskásnál, meggazdagodnak belőle. De hát Papó nem jutott be Duna-sikálónak, így aztán lett belőle szegény öregember, akinek nem járnak túl az eszén, mert mindent tud a világról. Sőt, mindent IS.
