Filc Kálmán egy sosem látott távoli rokon halotti torán téblábolt, mikor megszólította egy köpcös fickó, aki oldószer hatására roppant beszédesnek bizonyult.
– Ismerted nagyapámat, nem? Sose felejtem az öreget! Mai napig előttem van, ahogy befészkelődik loncsos karszékébe, rágyújt az irtó büdös pipájára, tudom is, tán tyúkszart pöfékelt vele, és integet, gyeride, kincsem, papó elmongya.
Furákat beszélt, akár a többi felnőtt. Egy osztálytársam apukája mondta suli után, szívesen hazadob Inkább ne, olyan brutális dobást tuti nem élnék túl. Kiránduláson eltévedtünk, a tanárok mondták, majdcsak kilyukadunk valahol, de hát a kilyukadás fáj, rettentőn néztem a lábam elé. Aki nem vigyáz, akkorát esik, mint az olajtó, mondták, hatalmas olajtavak vannak Bakuban. Mikor nagynéném jött volna vendégségbe, mondták, á, inkább lefújják, sejtettem, hogy rovarirtóval, el is sírtam magam. Ha sok vizet ittam, mondták, béka nő a hasamban, éreztem is, hogy vartyog. Ha rosszul viselkedtem, mondták, hátrakötik a sarkam, nézegettem a sarkamat, lehet-e még hátrébb kötni, így is hátul van. Mondták, ne harangozzak lábammal az asztal alatt, az ördög meghallja, és lecibál a pokolba. Mondták, Laliszomszéd kutyaütő, de sose sikerült meglesni, mikor veri véresre valamelyik kutyát. Mondták, tisztára pici hópata, pedig nagy volt, szőrös, és szörnyen forgatta a szemét.
Jobb szerettem Papót hallgatni, mesélte, Százhalomvatta arról kapta a nevét, hogy mikor Árpád apánk beérkezett, már száz halom vatta várta ott. De minek neki annyi? Papó ismerte a Kiki nevű kovácsot, Kiki a saját szerencséjének a kovácsa. Nem volt szabad verekedni, aki másnak vermetás, az csúnyán fog kinézni, a vermeta nem tréfál. Papó dalolt is, odale falun, kincsem, régebben sokat mármináltak, hogy aszongya, márminálunk, babám, márminálunk, babám Papó mondta, olyan földjük volt, csupa himnusz, jó kedvvel, bőséggel, kövér paradicsom-paprika termett, vitték piacra. Papó ha fürdeni segített, adta a szappant, mi, férfiak, tartsunk össze, és elmondta, minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított visulya. A visulyától rettegtem, tengeri rém lehet, mellém ilyen radai rosseb ne jöjjön a kádba, még szörnyen halok. Kérdeztem papótól, mért van, hogy anyák napján orgona ágának barack a virága, mondta, rá se ránts, kicsim, hazudnak ezek, mint a vízfolyás. Barack az orgonán, haha! Olyat viszont látott Papó a háborúban, hogy ökörszem csicsereg az ágon, egy kézigránát szanaszét szaggatta az ökröt, és hopp, véres szemmel nézett le a fáról.
Mondta azt is Papó, mitől kell tartani, sose menjek tüdőszűrésre, ott kiveszik a tüdőmet, tésztaszűrőn átpasszírozzák és visszateszik, nagyon fáj az, kisfiam, egyik cimbora bele is halt. Az önkényes véradás is veszélyes, adod-adod a véred, és egyszer csak annyit adsz, hogy kiürülsz, mint egy flaska (nem tudtam, mi a flaska, de rémesen hangzott, olyan se szeretnék lenni). Meg olyan se, mint a Vegetári János, aki sosem evett rántott húst, pedig abban lakik az erő, nem is húzta soká szegény. Múltkor elkaptak pénzhamisítókat, az merő bolondság, fogni a drága jó pénzt, aztán meghamisítani, el se fogadják a boltosok. A kolbászos uborka is becsapás, nem adnak hozzá sose kolbászt, úgy kell külön megvenni.
A száraz bor ellenben pompás, beszerzed tasakban, por alakban, felöntöd vízzel, rögtön iható. Nézzem az összetevőket mindig, ne legyen semmiben pácsó, az mexikói fűszer, és istentelenül csíp, kisírom a szemem, ha hozzányúlok, ha meg kézmosatlan megyek pisilni, a kukacomról is lenyúzza a bőrt. Kerüljem a darázstésztát, összedarálják és becukrozzák a darazsakat, de így is gusztustalan. A körömpörkölt finom, csak hát manikűrösnél szerzik be a körmöt, és néha nem tisztítják meg rendesen, csupa kosz marad, vagy csak beszorul a fogad közé. Saját körmét még lerágja az ember, hagyján, de a másét!
Papó mondta, a lányok szeretik a pókot, el is képzeltem, egyszer összekapdosok százat egy zacsiba, és rászórom a Jucuskára, lássa, hogyan pókolok neki. Papó mondta, hogy a Lánchidat éjszakára betolják az alagútba, meg ne ázzon. Meg esténként elzárják a csapot, leeresztik a Dunát, és kisikálják az alját, annyi mindent összeszednek, biciklit, szemüveget, pénztárcát, sapkát, sálat, nyakláncot, kis bicskát, elcsapják az ócskásnál, meggazdagodnak belőle. De hát Papó nem jutott be Duna-sikálónak, így aztán lett belőle szegény öregember, akinek nem járnak túl az eszén, mert mindent tud a világról. Sőt, mindent IS.
