Csak az hal meg, aki nem tudja, hogy vaddisznó elől fára kell mászni, különben agyarával feltépi térdhajlatban az ember verőerét, aki nem tudja, hogy medve ellen egyetlen esély a cikázás gyors és radikális irányváltoztatásokkal, vagy hogy holtnak tettesd magad, de ezt még senki nem merte kipróbálni. Aki az ártalmatlannak tűnő trópusirovar-csípéssel nem fordul rögtön orvoshoz, és megvárja, míg pókok vagy lárvák sereglenek elő a duzzanatból, melyek gazdatestnek választották őt. Aki nem áztatja lábát saját vizeletébe, miután tengerisünbe lépett. Aki nem várja meg, hogy teljesen magába szippantsa az örvény, és nem rugaszkodik el az iszapos medertől haránt irányban, aki nem tudja, hogy a fuldoklót finoman le kell ütni, különben kapálózásával végveszélybe sodorja megmentőjét.
Aki az autópályán guggolva kereket cserél, és nem számít rá, hogy a mellette elhaladó kamion és annak utánfutója közötti vákuum úgy szippantja magába, mint a pelyhet, a sofőr már csak a döccenésre figyel majd fel. Aki a buszon nem kapja le fejét reflexből a pillanat törtrésze alatt, mielőtt még valójában észlelhetné, hogy az előttük haladó teherautó platójáról elszabadult egy vaslemez, mely berobban az utastérbe, és sorra lefejezi a sofőrt meg az elöl ülőket, mígnem a szerelvény közepe táján csikorogva megáll.
Csak az hal meg, aki nem veszi figyelembe, hogy az alkohol tompítja a hőérzékelést, aki nincs otthon a teológiában, és rosszkor rossz helyen mond homousiont homoiusion helyett. Aki félvállról veszi a főúri pallosjogot egy isten háta mögötti birtokon, ahova még nem tört be a szabadság, egyenlőség, testvériség. Aki félvállról veszi a jakobinus eszméket és intrikákat a világ fővárosában, ahol éppen dúl a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje. Csak az hal meg, aki rosszkor van rossz helyen, mondjuk cári gárdistaként díszegyenruhában védi a Téli Palota épületét, s ez mindaddig simára borotvált, pacsuliszagú, álommunkának tűnik, míg végérvényesen be nem bizonyosodik az ellenkezője. Aki kiskatonaként őrködik a Parlament épületénél egy olyan hatalom oldalán, mely mögött a háromszázmilliós Szovjetunió tornyosul, tehát elvileg semmi vesztenivaló. Aki királyi darabontként silbakol a palais royal előtt, mikor kitörnek a lázongások, és a felvilágosult forradalmárok éhségükben és vérszomjukban nyársra húzva fogyasztják el az őrséget a tiszta értelem szent nevében.
