A városban pórázzal megyünk, a város szélén, a kertek alatt, az erdőben mellettem jön, szabadon, mert ahogy én, ő is szeret kalandozni. Ha hívom, visszajön. Ennyi. Ehhez nem kell törvény, ez baráti megegyezés kutya és gazdája között. Javaslom, legyen baráti megegyezés kutyások és nem kutyások között is. Szólj, ha a te birtokod mellett ezt nem tehetem meg, de ne fenyegess ismeretlenül. Egyszerűen buta ember az, aki ezt nem érti, aki perrel, méreggel, puskával, törvénnyel jön, csak azért, mert szabadok vagyunk úgy, hogy senki szabadságát sem sértjük. Hivatkozhat bármilyen törvényre, a törvények ez esetben – mint annyi más helyzetben is – csak a butaságot mélyítik merő gonoszsággá. Emberarcotok legyen, magyarok, hátha akkor megértitek, milyen jók az állatok, nem is beszélve a növényekről.
A szerző költő, író, a Drót főszerkesztője. Lapunkba utazásokról és kertekről, művészetről és életről ír.
