Már 14. órája vagyunk kint, épp nem jelez az utasfelvevő. Látom, hogy Andi kikapcsolja. Az Árpád híd alatt haladunk el, amikor azt látom, az előttünk lévő taxis kikerül egy hobót, aki megpróbálja leinteni. Andi reflexből az indexhez nyúl és fékez.
– Hova vihetem, drága? – kérdezi a férfit.
– Üllőre mennék.
Andi arca egy pillanatra eltorzul, majd rögtön visszatér mosolya, és közli vele, hogy pattanjon be.
A hobó nem hobó, hanem egy ápolatlan nagyon idős úr. Felesége két éve halt meg, azóta nem tudja, mit kezdjen magával.
– Nézze, én nem vagyok mocskos, csak nem tudom, hogyan kell zsírfoltot eltávolítani – mentegetőzik. – A hajamat is az asszony csinálta, és ő tisztította a mandzsettámat.
Látom, hogy Andin megint úrrá lesz az együttérzés. Rengeteg kérdéssel halmozza el a férfit, aki az egy-két szavas válaszokból Üllőre érve hosszas, összetett mondatokat kovácsol.
Andi tehát hazavitte, biztonságban. Mint engem is mindig, amikor csak szükségem volt rá.
Ha aznap éjjel is őt hívom, akkor lehet, még mindig itt lennék. Ha nem a részeg haverom mellé ülök be. Hanem mellé. Hogy hazavigyen – biztonságban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!