A leleményes Hugó

A húsvéti népszokások maradandók. Mindennek természetesen allegorikus jelentése is van.

Szörényi László
2017. 05. 01. 16:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán a leghíresebb Hugó, aki még a vízilovat is helyettesíti némely elmében, Szentviktori Hugó. Ő a középkor egyik legnagyobb esztétája. Hogyan számol el a nyugtalanító kettősséggel, vagyis a szépség viszonyával a valósághoz, amely nem látható, és a szépséghez, amely észlelhető. Marosi Ernő így fordítja: „Mégis a látható szépség valamennyire hasonlít a láthatatlanhoz, annak a törekvésnek megfelelően, amelyet a láthatatlan mesterember mindkettőben létrehozott, és mely szerint mintegy különböző arányú kis tükrökként ugyanazt a képet keltik. E szerint tehát az emberi értelem helyesen emelkedik a látható szépség által serkentve a láthatatlan szépséghez.”

Azután ott a másik híres Hugó, az orléans-i, akit melléknevén Prímásnak hívtak. Ő minden vándordiák vagy csavargó klerikus leghíresebbje. A bort és a vizet például egymásra ereszti vitatkozni, mivel a két alkotórész nem hajlandó elegyet képezni egy fröccs kedvéért. Weöres Sándor fordításában a bor így leckézteti a vizet:

Mikor a has puffad, feszül,
előbb-utóbb alul-felül
sok féle szelet bocsájt
s míg így végre megkönnyebbül
a lég mind kelletlenebbül
tűri ezt az adományt.

Persze a leszólt víz sem hagyja magát: 

A te életed nyomorban
hitványságban hempereg.
Mind, kik belőled vedelnek
egészségük ellen kelnek
és sok bűnön csüggenek.

A Madách téren sokáig kellett várnom új buszra, mert a befutott 9-esről mindenkit lezavartak. Egy húsvéthétfőt ünneplő társaság végighányta az egész járművet. Ők eltántorogtak, a maradék utas mélabúsan meredt maga elé, és annak sem örvendett, hogy ha megfordult volna, nagy molinókon magát IV. Károlyt, Ferenc Józsefet, sőt Mehmed szultánt is láthatta volna. Ez csak megerősített abban, hogy a húsvéti népszokások maradandók. Mindennek természetesen allegorikus jelentése is van. Az előbb idézett Szentviktori Hugó például így értelmezi a szemétdombon kuporgó és rothadó sebeit vakargató Jóbot: „Jób valamely igazat vagy bűnbánó lelket jelenthet, aki emlékezetében szemétdombot rak valamennyi bűnből, melyet elkövetett, és nem megadott időben, hanem állandóan efölött ülvén és elmélkedvén nem szűnik meg sírni.”

Tegyük fel, hogy a buszról ledobott ünneplő sereglet tényleg bűnbánatot gyakorol. Van hová fordulniuk. Az utat ezúttal is egy Hugó mutatja nekik. Strassburgi Hugó a XIII. századból. Idézzünk az ő híres Szűz Mária-dicséretéből, Sík Sándor fordításában:

Fülnek édes dallama
Szívnek boldog balzsama,
Szájban bölcsesség szava.
Szűzi szépség, ifjúság
Vértanúk közt rózsaág,
Szegényeknek drágaság.
Bánatomban örömem,
Háborúban győzelem
Halálomban kegyelem.
Számkivetésünk után
Szépségében trónusán
Fiad mutasd meg, Szűzanyám.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.