Egyed, mondja neki az öreg, és ő eszi. Csábos őzikeszemeket meresztve keni fogaira az aranylemezkéket, a háttérben visítanak a röhögéstől, hogy még ezt is megcsinálja, de nem törődik vele, pózol, cukiskodik, eszik tovább. Persze hogy megcsinálja – ha kell, megeszik egy bőröndnyi közpénzt is –, túl van már ennél jóval meredekebb dolgokon. A támadások, a gúny rég nem érdekli. Nem azért küzdötte fel magát foggal-körömmel Miskolcról, vállalta be azt az erőszakos állatot, majd a nagyapja korabeli vőlegényt is, hogy meghátráljon a fröcsögők, néhány facebookos beszólás miatt. Az elitparti vihogó vendégei elképzelni sem tudják, milyen az avasi lakótelep, egy szürke téli reggel a panelek között; akik pedig maradtak, azok viszont a csömörig, okádásig tudják, ezért is gyűlölik őt annyira.
Hogy belőlük, belőlünk élne? Ne mondd már! Vagy ha mondod, bizonyítsd be, hogy a céghálók homályba vesző fonalain tényleg Kiss és Nagy adóforintjai gurultak utána Floridáig, Cannes-ig. Huzakodj ügyvédekkel ebben az isten háta mögötti kis országban, míg ő napról napra belép a fénybe, a dicsőségbe, végül is tök mindegy, kinek az oldalán, kinek a pénzéből vásárolt VIP-jeggyel.
És ne hidd, hogy ezért nem kellett megdolgozni, hogy állandóan élvezi. Arcára már rádermedt a hívogató mosoly, csak idegesen villanó szeme árulja el, hogy pontosan tudja: bármikor vége lehet. Hogy ebben a játékban bármi és bárki visszavonható, lecserélhető, a sportautó, a villa, az öregecskedő menyasszony is, és csak a jóindulaton, na meg saját erőfeszítésein múlik, hogy végül nem üres kézzel esik ki a partiból, ahogyan egykor belépett – zuhan vissza „a futottak még” versenyzők, a vonaton sört bontók, bérszámfejtős Marikák, hajnalban kelő óvónők, garázssoron dolgozó kisboltosok közé. Hát eszi, és le is nyeli, ha azt mondják. Rágja az emészthetetlen pépet, itthon pedig milliók nézik összeszorított foggal a vacsorát.
Rossz, én is tudom, sajnálkozik a banki ügyintéző, ahogy az automata előtt álló sorra mutatok; az ATM néha ad pénzt, aztán sorra nyeli be a kártyákat. Aki pórul járt, kétségbeesetten telefonálgat, mások szerencséjükben bízva próbálkoznak, mintha nyerőgépeznének. És miért nem írják ki? Nekünk azt nem szabad, csak az üzemeltetőnek, húzza be nyakát az ügyintéző. Így derül ki, hogy van egy megoldás, kiskapuk népéhez méltó: egyelőre senki sem tiltja, hogy egy ügyfél tegye ki a Nem működik! feliratot.
