Talán különös, hogy mindez az őszről jut eszembe, az ősz közeledtéről. Az ősz számomra mindig is a legérzékenyebb évszak volt. Nyilván alkati kérdés, kit milyen évszak érint a legmélyebben. Amit manapság kénytelenek vagyunk elviselni, azt sokan egész egyszerűen nem bírják el. Nem is embernek való, ha jobban belegondolunk. Az érzékenyebbje tényleg beleőrül. Fogódzók híján nincs is más választása. Von Kleist agyonlőtte magát, mert – mint írja – „lelkemet annyi seb borítja, hogy szinte elég, ha kidugom az orrom az ablakon, még a reá sütő fény is fájdalmat okoz”. Vigyázzunk a lúzerekre, ők őrzik a világ emberi arculatát.
A szerző költő, író. Ezen a helyen erdőről, természetről ír.
