Imagine

Képzeld el, hogy mindenki mocskosul becsületes lenne, a szivarozó, lenyalt hajú maffiózók is.

Képzeld el, hogy senki sem menne el jövőbe látóhoz, mert mindenki látná a jövő szivárványos lapályát, ahol se megcsalások, se fertőzött fecskendők, se fanatikusok inváziója, se zombiapokalipszis nem háborítja az egyenletesen áramló derűt.

Képzeld el, hogy senki sem látogatna múzeumot, és nem venne régiséget, mert mindenkinek a feje katalógus lenne, kívülről fújná az összes stílusirányzatot, a fontosabb alkotókat és a kismestereket, bolond lenne súlyos pénzeket kipengetni azért, ami már úgyis övé, kitörölhetetlenül bevésődött az emlékezetébe. Nem úgy, mint a bolond milliomos asszonyok, akik hajdan kövenként, stukkódíszenként, faragványonként, kiskanál malterenként hordták át hajóval a tengeren a reneszánsz palotát, hogy egy az egyben felépíthessék az üveggyöngyön vett, vérrel belocsolt földön, ahol régebben csak a szabadság nyargalászott fütyörészve.

Képzeld el, hogy New Yorkban nem lennének sokemeletes mélygarázsok, sem egymás felé-fölé föltornyozott parkolórendszerek, nem dudálnának a taxisok, sem a taxisokra nem dudálna senki, nem taposnánk egymás sarkát a mozgólépcsőn, nem ülnénk egymás ölébe a metrón, a japán srác nem zuhanna ámulva egy lány anatómiai részletességgel tapadó leggingébe, nem olvasnánk egymás íméljeit a kocsiban kitett metróversek helyett, senki sem sietne sehová, mindenki odaérne mindenhová, sőt már eleve ott is lenne mindenütt egy időben.

Képzeld el, hogy senki sem futna és nem is tornászna a Central Parkban se gazellamozgással, se kacsacsőrűemlős-mozgással, de még úthengermozgással sem, bezárnának mind a fitnesztermek, elárvulnának a futópadok, szobabiciklik, súlyzótömbök, senki se venne izompuffasztó proteines cuccokat, mert mindenkinek tökéletes alakja lenne, formás feneke, izmos válla, kockahasa anélkül, hogy akár egy csepp izzadságot hullatna érte.

Képzeld el, hogy senki sem esne kísértésbe a karamellás és kókuszmorzsás és cukorkonfettis fánkok láttán, senki sem rontana be a cukiba, hogy vaníliában és csokiszószban és lekvárban tocsogó, kesudiótól, mandulától, grillázstól, mogyorótól ropogós malacságokat ragadozzék, mindenki mindet kóstolta már, és nem vágyna egyikkel se tönkretenni tökéletes alakját.

Képzeld el, hogy bezárnának a thai, a kínai meg a vietnami a phovendéglők, meg a szusibárok, a szaftosra sült házi hamburgerek árudái, be az indiaiak és a törökök, a hotdogosok és a gíroszosok, a croissant-osok és a cápauszonyosok, a vegánok és a hentesek, a vegán hentesek, senki sem árulna kettéválasztott tojást, külön fehérjét, külön sárgáját, melyből ráadásul kiszippantották a koleszterint, se zsírmentes szalonnát, mely drágább, mint a zsíros.

Mert képzeld el, mindenki ülne, mint egy jóllakott óvódás, senki sem járna orvoshoz vagy patikushoz gyomorrontás miatt, a kórházakat amúgy is bezárták már, s a temetők kapujáról levették a nyitvatartást, mindenkinek lenne jobb dolga, mint meghalni.