Ha már a mi „háztáji” focinkkal kezdtük, érdemes szentelni egy gondolatot annak is, hogy abba – közkeletű szóhasználattal – „ömlik” a pénz. Ehhez képest nem árt tudni, hogy a BL az előttünk álló kupaidényre mintegy 1,34 milliárd eurós bruttó kereskedelmi bevétellel kalkulál, ez 420 milliárd forintnak felel meg, és egy-két milliárd forintos költségvetéssel már vidáman oda lehet érni a magyar bajnoki dobogóra. A 32 BL-főtáblás bátran számíthat minimum 8,6 millió eurós summára, a végső győztes pedig akár 37,4 millió euró jövedelemben részesülhet, a további piaci osztalékok nélkül. A csoportkörben aratott győzelemért egy-, a döntetlenért félmillió euró jár, a nyolcaddöntős szereplés további 3,5, a negyeddöntő 3,9, az elődöntő 4,9 millió eurót ér. A berlini Olimpiai Stadionban június 6-án sorra kerülő finálé vesztese 6,5 millió, győztese – a trófea mellett – 10,5 millió euróval gazdagodik. Az előző kiírásban győztes Real Madrid így összesen 57,414 millió eurót kapott.
Mielőtt azonban felsóhajtanánk, más világ, ne feledjük, ebbe a világba tartozik mostantól a nevenincs, tíz éve még negyedosztályú bolgár kiscsapat, a Ludogorec is, amely minden idők legvalószínűbb kvalifikációjának köszönhetően – a Steaua Bucuresti elleni tizenegyespárbajban román hátvédből lett „vészkapusa” két büntetőt hárított – ma Liverpoolban vendégeskedik. Éppen ott, ahol öt esztendeje a DVSC indította a maga BL-kalandját.
A címvédő Real Madrid az Atléticóval szembeni, szombati városi derbi elvesztésének és a Primera Divisiónban pillanatnyilag elfoglalt, méltatlan, 13. helyének minden terhével várja a Baselt, nem mellékesen az exfehérvári tréner, Paulo Sousa együttesét. A portugál nyilván a Videoton két évvel ezelőtti, a svájciak elleni El-bravúrjainak köszönheti jelenlegi munkahelyét, és ha ama 2012-es kupaszezont idézzük, C. Ronaldóék lövészárkokra és tankcsapdákra számíthatnak a Basel tizenhatosa környékén.
Az európai futballháború legintenzívebb terepe az angol–német front, ma a Dortmund–Arsenal parti. Négy éven belül harmadszor néz szembe egymással csoportellenfélként a két gárda, tavaly 1-2 és 0-1 formájában két idegenbeli győzelem született. Minden idők legőrültebb BL-kvartettjének ez csupán két fejezete volt, az egész sztorit az tette különlegessé, hogy a Napoli négy győzelemmel és két vereséggel, azaz tizenkét ponttal esett ki a négyesből. A Dortmund és az Arsenal pedig ugyanilyen mérleggel lépett tovább; idei útjuk lankásabbnak ígérkezik, a Galatasaray és az Anderlecht valószínűleg inkább játszó-, mintsem vetélytárs lesz. A londoniak elsősorban persze nem a riválisok gyengeségében, hanem saját erejükben bíznak, jelesül a máris beilleszkedett új szerzeményben, Alexis Sánchezben (nyitóképünkön) – a chilei az Arsenal legutóbbi három tétmérkőzésén mindig betalált –, valamint az igen nekilódult Wilshere-ben. Az Ágyúsok mestere, Arsene Wenger vele kapcsolatban jegyezte meg: „Jack újra rátalált az erejére. Mindig is mondtam neki, hogy az ember a pályán válaszolhat leghatásosabban az őt ért kritikákra, és mostanra megértette.”
