Gyerekként itta Kubala szavait a Vidi edzője

Joan Carrillo irányításával eddig mind a 14 tétmérkőzését megnyerte az éllovas Videoton. A spanyol sportsajtót is megihlette a Videoton Európában idén páratlan nyerő szériája, a szakportálokon egyre-másra jelennek meg a spanyol fehérvári futballtrénert, Joan Carrillót dicsérő írások. A 46 éves barcelonai szakembert azonban nem izgatják a szirénhangok, egyetlen dolog jár a fejében: a szombati, pécsi bajnoki mérkőzés.

Mintha az időjárás is rámosolyogna a listavezetőre: tűz a nap a Sóstói Stadionban, derűsebb hangulatú fényképeket szántszándékkal sem készíthetne fotósunk a Videoton vezetőedzőjéről. A vidámságra minden ok adott, jelen pillanatban kontinensünk egyetlen olyan csapata a fehérvári, amely legalább hét bajnoki forduló elteltével még nem veszített pontot.

– Sőt! – emeli fel mutatóujját a 46 éves Carrillo, aki 2011-ben Paulo Sousa másodedzőjeként érkezett a koronázóvárosba, majd José Gomes távozása óta ötödik hónapja irányítja a csapatot. – Ebben a szezonban mind a tizennégy tétmérkőzésünket megnyertük, a Magyar Kupa- és a Ligakupa-meccseinket is beleértve.

– Hogyan éli meg ezt a párját ritkító sorozatot?

– Az eredmények mindig az elvégzett munka következményeként jelennek meg. Szerencsére kivételes játékosaim vannak, akik nem csupán nagyszerű labdarúgók, hanem remek emberek is. Könnyű a dolgom velük.

– Magyar labdarúgókról régen hallottam ilyen dicshimnuszt, bár nyilván légiósok is alkotják a Videoton keretét. Milyen kép élt önben a magyar futballról, amikor három éve hazánkba érkezett?
– Tudja, kisgyermekként a futball bolondja voltam – persze ma is az vagyok –, a Costa Braván, Blanes városában nőttem fel, s a szomszédban volt Kubala László villája. A Barca legendás játékosa minden este ott vacsorázott az Arroz Negro (Fekete Rizs – a szerk.) nevű vendéglőben, és én odalopóztam az asztala mellé, csak hogy egy-egy mondatfoszlányt elcsípjek a történeteiből. Annak ellenére, hogy jómagam Espanyol-drukker vagyok, amióta az eszemet tudom. De ittam a szavait

– Kölyökként tudatában volt annak, hogy Kubala magyar?
– Természetesen, büszkén mondhatom, hogy nagyon művelt voltam mindenben, ami a futballal kapcsolatos. Szóval, jól ismertem a magyar futballt, a klubokat, a Ferencvárost, a Vasast, a Honvédot, az Újpesti Dózsát, Kocsis, Puskást, Czibort. Aztán amikor 2011-ben ide szerződtem, azzal is tisztában voltam, hogy a magyar bajnokság nem topliga. De azóta folyamatosan javul a véleményem a játékosaikról, tanulni vágyó, ambiciózus labdarúgók.

– Önnek ez a mostani az első vezetőedzői megbízatása?
– Az élvonalban igen, a spanyol harmadosztályban egyszer voltam szakvezető. De olyan mestereim voltak az Espanyolnál, mint José Antonio Camacho, Javier Clemente, Luis Fernández, Mauricio Pochettino, Ernesto Valverde, Miguel Ángel Lotina.

– Gondol már a bajnoki címre, esetleg a BL- vagy Európa-liga-szereplésre?

– Egyvalamire gondolok, a szombati, pécsi bajnoki meccsünkre.

– Meddig szól a szerződése?
– Teljesítményfüggő a kontraktusom.

– Akkor, ahogy a csapata mostani formáját nézem, itt fog megöregedni Székesfehérváron.
– Vagy már a jövő héten felállítanak. Nincs bizonytalanabb állás, mint az edzőé.

– Vasárnap nagy meccsen verték 2-1-re a Diósgyőrt. Ez volt a legjobb teljesítményük ebben az idényben?
– Nem, a legjobban az egyetlen elveszített mérkőzésünkön játszottunk. Július 12-én, a Paris Saint-Germain ellen. Kikaptunk ugyan 4-3-ra, de 2-0-ra és 3-1-re is vezettünk, labdabirtoklásban felülmúltuk a sztárcsapatot, és több helyzetünk is volt. Utána Laurent Blanc, a párizsiak edzője nagyon megdicsért bennünket. Mintha hájjal kenegettek volna. Ibrahimovic ugyan nem játszott, de így is sztárok voltak a pályán: Pastore, Marquinhos, Lucas Moura is szerepelt. A legjobb bajnokink pedig a Győr elleni 3-2 volt.

– Miért?
– Mert akkor éreztem meg, hogy ezek a fiúk mindenáron győzni akarnak. A Győr vezetett 2-1-re, be akartam cserélni Feczesint, hogy még egy csatárral támadjunk, de akkor Juhász kiegyenlített. Az edzőkollégáim kérdően néztek rám, hogy ugye akkor Feczesin visszaül. Én azonban beküldtem Robit, mert láttam a srácok tekintetén, hogy nem érik be az iksszel, mert győzni akarnak. És Nikolics a 83. percben be is rúgta a győztes gólt.