Mindössze 15 éves, 9 hónapos és 26 napos volt volt Martin Ödegaard hétfőn, amikor a norvég válogatott színeiben csereként részt vett a bolgárok 2–1-es legyőzésében, ezzel ő lett az Eb-selejtezők történetének legfiatalabb futballistája.
A Strömsgodset (itt játszik a nála pont húsz évvel idősebb Kovács Péter) középpályása másodszor húzhatta fel a címeres mezt, amelyben az augusztusi, Egyesült Arab Emírségek elleni felkészülési találkozón debütált. A norvégok csapatvezetője – s egyben egykori kiváló védője –, Jan Aage Fjörtoft a német Transfermarkt.de szakhonlapnak így nyilatkozott Ödegaard esetéről: „Sok tehetséges 15 éves futballista akad világszerte, de Martin már a nemzeti tizenegy tagja, ezzel kiemelkedik a többiek közül. S nem a népszerűséghajhászás vagy a várható nagy médiavisszhang miatt válogatták be, hanem mert jó játékos.” Kérdés, hogy pályafutása során megszolgálja-e a korai bizalmat, s a nagyszerű indulást követően tovább emelkedik-e a csillaga.
Akadt már a norvéghoz hasonlóan tinédzserként berobbant talentum, s többek számára maradt a túl hamar jött pünkösdi királyság. Az egyik ilyen negatív példa a még mindig csak 25 éves amerikai Freddy Adu, aki már 14 esztendősen aláírhatta első profi szerződését a tengerentúli ligában szereplő D.C. Uniteddel. Amikor 2004 áprilisában bevágta első profi gólját, máris a következő Peléként emlegették a ghánai születésű csatárt. 2006 januárjában mutatkozott be a Team USA tagjaként, 2007-ben áttette a székhelyét Európába, a Benfica 1,5 millió eurót adott érte. Mint később kiderült, kidobott pénz volt. Adut négy év alatt négy különböző csapathoz adták kölcsön a lisszaboniak, de sehol sem ragadt meg, 2011-ben visszatért Amerikába, a nyártól pedig a szerb Jagodina játékosa lett, de azóta csak szűk negyedórányi szereplési lehetőséget kapott. Az amerikai szaklapok így foglalták össze a történetét: „Too much, too soon” – vagyis túl sok, túl korán.
Hasonló sorsra jutott a Valenciát és a Schalkét, no meg az Újpestet és a Nyíregyházát megjárt, a videómegosztókon elképesztő technikai megoldásokat bemutató Nikon „El Maestro” Jevtic. A szerb spíler még mindig csak 21 éves, de már csak az osztrák ötödosztályú Blau-Weiß Hollabrunnban porosodik. A japán Takajuki Morimoto pedig hazája második vonalában, pedig 15 esztendősen ő volt a J-League legfiatalabb profija és góllövője. Ennek köszönhetően az olasz Serie A-ba kerülhetett, de a Cataniában és a Novarában sem váltotta meg a világot.
Tanulságos Celestine Babayaro története is. A nigériai labdarúgó 1994 novemberében az Anderlecht színeiben 16 évesen, 2 hónaposan és 25 naposan lett a Bajnokok Ligája legifjabb szereplője. Három évvel később 3,5 millió euróért megvette a Chelsea, onnan a Newcastle-be került, majd sérülések után Los Angelesbe, a Galaxyhoz, de itt már érdemben nem rúgott labdába, 29 évesen befejezte aktív pályafutását. Érdekes a német Bundesliga I korrekordere, a 16 évesen, 11 hónaposan és 1 naposan debütált Nuri Sahin esete. A Dortmund csillaga a Wolfsburg elleni 2006-os beugrója után a Feyenoordnál erősödött tovább, majd visszatérve olyan magasra jutott, hogy 2011-ben megvette a Real Madrid. Ám sérülései miatt nem ragadt meg a királyi gárdában, s liverpooli kitérővel visszakerült Dortmundba.
A végére azért maradjon egy igazán jó példa! Csütörtökön volt pontosan egy évtizede, hogy Lionel Messi 17 esztendősen és 114 naposan bemutatkozott a Primera División legfiatalabbjaként, majd ő lett a spanyol bajnokság góllövőinek benjáminja is (e csúcsokat aztán megdöntötte volt barcelonai csapattársa, Bojan Krkic). A többit tudjuk, az argentin zseni 22 évesen már besöpörte az Aranylabdát és a FIFA Év legjobbja-címet, további trófeáinak, elismeréseinek se szeri, se száma.
Ha Martin Ödegaard az ő útján indul el, már megérte.
