Marcelo Bielsa a futball Széchy Tamása. Nem volt nagy játékos, de emberfeletti szorgalommal és aprólékos gyűjtőmunkával a játék legnagyobb teoretikusává képezte magát. Olyan gigászok bújtak ki a hatvanéves mester köpönyegéből, mint Diego Simeone, az Atlético varázslója, Gerardo „Tata” Martino, a világbajnok német válogatottat leoktató Argentína szövetségi kapitánya (aki, ezt se tagadjuk el, tavaly lebőgött a Barcával), vagy Jorge Sampaoli, aki a chilei válogatottból a világ egyik legszórakoztatóbb futballját játszó csapatát formálta. És persze maga Pep Guardiola, aki maga sem tagadja, hogy vérbeli „bielsista”, s aki a földkerekség legnagyobb futballvideó-gyűjteményével rendelkező rosariói fanatikust tartja szellemi atyjának.
Igen, Bielsa Lionel Messi földije, azaz rosariói, s a helyi Newell's Old Boysban csapatában nevelkedett. Élettörténete most nem érdekes, elég az hozzá, hogy 2004-ben Argentínával olimpiai bajnoki címet szerzett, majd az Athletic Bilbaóval 2012-ben a Király Kupában és az Európa-ligában is második lett.
Bravúrok és dicsőséges bukások
Mintha egész pályafutását az jellemezte volna, hogy csapatát felviszi a csúcs közelébe, aztán ott elbukik; Bielsa a tragikus bukások hőse, és talán ennek az az oka, hogy olyan szinten kisajtolja játékosaiból az utolsó csepp energiát is, hogy mire azok a cél közvetlen közelébe érnek, valahogy elfogy az erejük. (Erről ismerszik meg leghűségesebb tanítványa, egykori kedvenc játékosa, Simeone is – emlékezzünk csak a 2014-es Bajnokok Ligája-döntőre...)
A legcsodálatosabb bukása 2012 tavaszán történt. Előbb az Európa-liga negyeddöntőjében márciusban oda-vissza eltángálta a Manchester Unitedet – az Old Traffordban 3-2, a Katedrálisban 2-1, összesítésben 5-3.
Majd az elődöntőben egy gelsenkircheni 4-2-vel, s egy bilbaói 2-2-vel a Schalkét is, ám májusra, a döntőre annyira elfáradt a folyamatosan csúcsra járatott társaság, hogy az Atlético 3-0-ra legázolta az Athleticet. Amikor Fernando Llorente, a Bilbao sztárja megjelent a spanyol válogatott edzőtáborában a 2012-es Európa-bajnokság rajtja előtt, Vicente del Bosque már tudta, hogy a szemmel láthatóan holtfáradt centertől semmi jóra nem számíthat a kontinensbajnokságon...
Bielsa, a marseille-i próféta
De most Bielsa az Olympique Marseille edzője – a nyár óta –, s miután szombaton idegenben 2-1-re legyőzték a Caent, immár hetes nyerőszériával büszkélkednek, s kilenc forduló után 22 ponttal vezetik a tabellát, öt ponttal megelőzve a második helyen álló Bordeaux-t. Ebből könnyen kiszámítható, hogy egy vereséggel és egy döntetlennel kezdte az OM a bajnokságot, s a második forduló után még paprikás volt a hangulat a Velodrome-ban. Akkor történt meg egy sajtóértekezleten, hogy Bielsa a következőket találta mondani:
„Leadtam az elnöknek egy tizenkét játékos nevéből álló listát, de közülük senkit sem szereztünk meg. Pedig köztük volt Toby Alderweireld az Atléticóból és Benjamin Stambouli a Tottenhamből. Ehelyett idehozták nekem Doriát, akit nem is akartam, Lucas Mendest pedig akaratom ellenére eladták Katarba.”
Ez volt az a pillanat, amikor az OM sajtófőnök hölgye a kezébe temette az arcát... De Bielsa még nem fejezte be.
„Én úgy szoktam játékosokat igazolni, hogy alaposan analizálom a jelölteket. Erre most nem volt lehetőség, mert kész tények elé állítottak. Nem baj, ennek ellenére megkíséreljük elérni céljainkat.”
Nos, Vincent Labourne, az OM elnöke béketűrő fajta, mert pimasz nyilatkozata ellenére megtartotta Bielsát, és egyelőre nem bánta meg. Az OM ugyanis fölényesen vezeti a tabellát.
