Aki bármilyen minőségben – játékosként, edzőként, szurkolóként, újságíróként – ott volt szombat este Bukarestben, attól már nem lehet elvenni az eredményből és a helyi hangulatból összerakódott örök élményt. Az Erdélyből azóta is érkező telefonok tanúskodnak arról, hogy ottani nemzettársaink számára micsoda katarzissal ért fel az 1-1, sőt akadt, aki itthon ájult el Dzsudzsák egyenlítő góljától (szerencsére csak a vér szaladt ki a fejéből, amikor felpattant a tévéfotelből).
Ez a derbi tehát, ha a szívünkre hallgatunk, önmagában is megállja a helyét, ám az eszünk azt mondatja-íratja velünk, összefüggéseiben nézve nem árt selejtezőcsoportunk állását is megtekintenünk:
1. Észak-Írország 6 pont,
2. Finnország 4 (4-2),
3. Románia 4 (2-1),
4. Magyarország 1 (2-3),
5. Görögország 1 (1-2),
6. Feröer szigetek 0
Tehát a bukaresti eredmény még messze nem annulálta az északírek elleni kínos kezdő fiaskót, s ma este a Feröer-szigeteken kötelező a győzelem, majd novemberben a finnek ellen itthon is szinte az a továbbjutási remények megmaradásáért.
A válogatott kispadján nagyszerűen debütáló Dárdai Pál szövetségi kapitány már a román fővárosban tisztában volt a folytatás fontosságával: „Ne feledjük el, hogy két meccsre kellett készülnünk, az elsőn túl vagyunk, most jön a második. A nagy iram miatt mindenképpen frissítés szükséges, többen, például Elek Ákos, teljesen kifutották magukat, kérdés, ők milyen gyorsan tudnak regenerálódni, s nyilván a taktikai változtatások is módosíthatják az összeállítást.”
Valóban, elvégre a világranglista 26. helyezettjével másképp kell játszani, mint azzal, aki ugyanitt csak a 179. A Dániához tartozó, de nagyfokú önállóságot élvező Juh-szigetek (ezt jelenti Feröer) futballválogatottja 1988 augusztusában játszotta első hivatalos mérkőzését, amelyen 1-0-ra alulmaradt Izland ellen. 1989-ben már sikerült felülmúlnia Kanadát, sőt 1990-ben tétmérkőzésen, Eb-selejtezőn Ausztriát is a sísapkás kapus, Jens Knudsen vezérletével.
Azóta összesen 158 mérkőzésen 20 győzelem, 16 döntetlen és 122 vereség a feröeri mérleg, a legutóbbi (barátságos) siker idén márciusban született Gibraltár ellen. A most folyó Eb-selejtezőkön a finnektől 3-1-re, az északírektől 2-0-ra kaptak ki a szigetiek.
Csapatukban hatan keresik légiósként a kenyerüket, négyen Dániában, ketten Norvégiában, a fiatal Brandur Olsent most igazolta le három évre az FC Kobenhavn. A keret jelentős részének polgári foglalkozása van, a kispadon viszont egy volt klasszis ül, hiszen Lars Olsen 1992-ben Eb-címet nyert a dán válogatottal. Nyilatkozata szerint nem nagyon tudja, mit várjon a mieinktől: „Ott volt a segítőm a bukaresti összecsapáson, amelynek felvételeit már elemeztük. A magyaroknál nagy változást hozott a szövetségi kapitány cseréje, a válogatottjuknak körülbelül csak az egyharmada maradt meg. Már a románok ellen is többféle játékrendszert alkalmaztak, s nyilván most más kezdőcsapattal állnak ki, ami megnehezíti a helyzetemet.”
Ez a minimum, mondhatjuk, hozzátéve, ezúttal a labdarúgás esetlegessége helyett a papírformában bízunk: ki kell jönnie a 35 millió eurót érő magyar és az 1,4 millióra taksált feröeri keret közötti különbségnek.
