A Románia–Magyarország labdarúgó-Eb-selejtező után valamennyi magyar játékos Dárdai kapitányt és a magyar közönséget magasztalta.
Dzsudzsák Balázs, a magyar gól szerzője:
– Az első félidőt sikeresen kibekkeltük, egészen a 45. percig. Szünet után keményebbek lettünk, letámadtuk őket, a középpályán labdákat szereztünk, s ami a legfontosabb, többször odakerültünk a kapujuk elé. Az első félidőben a románok voltak jobbak, de a másodikban kis szerencsével akár meg is nyerhettük volna a meccset. A mérkőzés egészét nézve az egy ponttal elégedettek lehetünk. Az indulás előtt is elmondtuk, hogy Dárdai egészen más mentalitást hozott a brigádnak, a második félidőben a csapat úgy működött, ahogy azt a kapitány eltervezte. Mindenki csúszott-mászott a labdáért, és mentünk előre a végsőkig. Kellett a csapatnak egy félidő, hogy kicsit feloldódjon, a megilletődöttség alól felszabaduljon. Pali is kellett ahhoz, hogy elhiggyük, pontot szerezhetünk itt, Bukarestben. A szabadrúgásom előtt Tőzsér Dani is ott állt a labdánál, s ha úgy éreztem volna, hogy nem tudok hozzátenni, akkor átengedtem volna neki, de bíztam magamban. Amikor elrúgtam a labdát, már éreztem, hogy jó helyre megy. Nyilasi Tibor volt az első a meccs után, aki tréfásan nyakon vágott, és azt mondta, hogy »Na látod, erről beszéltem!« Egészen furcsa gólörömöm volt, azt se tudtam, hová fussak, legszívesebben a saját közönségünkhöz futottam volna, de olyan messze volt, hogy attól tartottam, közben elkezdik a meccset. Óriási feszültség jött ki belőlem, nagyon vártam már a mérkőzés végét, hogy legyen értelme a gólomnak.
Sallói István, a magyar csapat menedzsmentjének tagja, felderítő:
– Nagyjából úgy zajlott a meccs, ahogy elterveztük. Dárdai Palinak óriási a szerepe: a magával ragadó egyénisége felélénkítette a csapatot, a közönséget, s azt kell mondanom, hogy a Jóistent is mellénk állította.
Juhász Roland, a magyar válogatott egyik legjobbja:
– A meccs fordulópontja a szünet volt, Pali értékelte a látottakat, és megmondta, mit kell csinálnunk. Két ellentétes félidő volt, az első 45 percben inkább ők domináltak, a második félidő viszont rólunk szólt. Úgy érzem, erővel is jobban bírtuk, mint a románok. Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, akik szintén nagyon sokat tettek hozzá a mai naphoz, hogy kettőzött erővel tudjunk menni, és ne érezzük a fáradtságot. Tényleg le a kalappal előttük, hogy ennyien eljöttek. Nagyon vártuk ezt a mérkőzést, ilyen fantasztikus szurkolók előtt öröm futballozni!
Nikolics Nemanja:
– A végén nagyon jó labdát kaptam Tőzsér Danitól, sikerült jól átvennem, de kontaktusba kerültem a védőmmel. Nem akartam elesni, hátha nem fújja be a bíró a tizenegyest, rá akartam lőni, sajnos nem ment be, pedig nagy durranás lett volna, ha az én gólommal nyerünk. Ha nyerünk, megérdemeltük volna, mert jól játszottunk. Van bennem kis hiányérzet, de úgy gondolom, csaknem hatvanezer ember előtt az 1-1 jó eredmény. A mai meccsen Pali jó helyre rakott, az ék mögött játszottam, s tudtam kamatoztatni a gyorsaságomat, ahogy a klubcsapatomban is.
Elek Ákos:
– Egész héten remek volt a hangulat, semmi pánik, de a meccsen sem, úgy jöttünk ki a második félidőben, ahogy az meg van írva. Talán még meg is nyerhettük volna a meccset Az első félidőben annyit birtokolták a labdát a románok, annyit futottak, és jól is játszottak, hogy törvényszerűen el kellett fáradniuk a második félidőre. Ötven perc elteltével feljebb toltuk a védekezésünket. Megérdemeltük az egy pontot, sőt. Ilyen hangulatban, ennyi ember előtt, még ha ellenünk drukkolnak is, hatalmas élmény futballozni, kit érdekel, hogy nem nekünk szurkolnak
Gera Zoltán, aki Dárdai szerint a mezőny legjobbja volt:
– Nagyon örülök, hogy így értékelte a teljesítményemet. Védekező középpályást kellett játszanom, amire még nem volt példa a pályafutásom során, legalábbis kezdőként nem, mert a mérkőzés közben már volt olyan, hogy vissza kellett húzódnom. Az első félidőben nagyon komoly tempót diktáltak a románok, jól is játszottak, de szünet után nem hagytuk őket kibontakozni, és el is fáradtak.
